Rotarides Mihály - Székessy Vilmos (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 36. (Budapest 1943)

Wagner, J.: Magyarország Pisidiumai. (Mollusca, Lamellibranchiata)

7. Pisidium (Eupisidium) nitidum JEJSYNS, 1832. Valószínűleg holarktiikus elter jedésű faj, a magyar Mollusca-faunában azonban mindezidáig még nem szerepelt. ODHNER a Nemzeti Múzeum gyűjteményének anyagában a következő helyekről határozta meg: Bácsalmási patak, 1933. V. 9. DUDICH; Beregszász, 1917. VI. 21. Soós; Nagy-Kálló, DUDINSZKY; Tisza-Újlak, a vasúti töltés árkaiból. 1911. VII. 10. Soós; Vrelo Zrmanja, 1907. VI. 9. Soós. ODHNER Ogulin ós Plaski mellől is közli (1938.) 8. Pisidium (Eupisidium) Henslowanum SHEPPARD, 1823. Európai elter jedésű faj, mely azonban nálunk eddig még csak a Balatonból vált ismeretessé. Innen már a Faunakatalógus felemlíti (Akaii, Tihany, Fonyód, 2, p. 41), de szerepel KORMOS és WAGNER munkájában is (10. p. 12 és 22, p. 12). A Tihanyi Biológiai Intézet közelében egy alkalommal tömegesen gyűjtötték, és Mtúzeumunk gyűjteményének tanúsága szerint Révfülöp mellett is megtalálták (1926. ITT. 17. Biológiai Állomás. Révfülöp, det. WAGNER). 9. Pisidium (Eupisidium) supinum A. SCHMIDT, 1850. Európa középső tájainak lakója, azonban az Alpok és a Kárpátok egész területén hiányzik. Faunánkból csupán KORMOS említi Balaton-Ederics mellől (10, p. 12). Mivel ez az adat még megerősítésre szorul, csak feltételesen vehetjük fel a hazai faunába. 10. Pisidium (Eupisidium) hibernicum WESTERLUND, 1894. Mai tudásunk állása szerint északi-alpesi állat, bár elterjedését még nem ismerjük pontosan. Északon előfordul Dániában, Norvégiában. Svédországban, Finnország északi részein és Izlandon, nyugaton pedig Írországban, Angliában és Franciaországban. Felsorolják továbbá Északnémetország több pontjáról, valamint az alpesi tavak egy részéből. Magyarország faunájában eddig még nem szerepelt, és csak most vált ismeretessé ODHNER vizsgálatai révén, aki két egymástól távoleső hazai termőhelyről határoztál meg. Tisza-Újlakon a vasúti töltés árkaiban 1911. július 10-én Soós LAJOS gyűjtötte, a fejérmegyei Zámoly közelében pedig DUDICH ENDRE akadt rá (1933. VI. 15.).