Rotarides Mihály - Székessy Vilmos (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 36. (Budapest 1943)

Wagner, J.: Magyarország Pisidiumai. (Mollusca, Lamellibranchiata)

3. Pisidium (Eupisidium) personatum MALM, 1855. (Syn.: Pisidium pusülum GMEL.) E fajt, mint azt már föntebb jeleztem, régebben gyakran összecserélték volt a megelőzővel, ezért elterjedési területét ma még nem lehet kielégítően körülhatárolni. A faunakatalogusban szereplő Pisidium pusillum név alatt lehetséges, hogy szintén a Pisidium personaturn húzódik meg, míg az ugyanott felsorolt Pisidium obíusale var. personatum MALM nevű alaknak a Pisidium personatumhoz valószínűleg semmi köze nincsen (2, p. 41). ODHNER ugyanis megállapította, hogy a gyűjteményünkben eddig P. obtusale var. personatum MALM néven szereplő állatok a typikus obtusalehoz tartoznak. (Levélbeli közlés). Az újabb irodalom fajunkat u Nagy-Alföldről Nlagykállóból (18, p. 156), továbbá Szeged vidékéről említi (3, p. 13, és 9, p. 11), míg Kormos a Balatonból is felsorolja (10, p. 12). Fosszilisan a pleistocén óta ismeretes, nálunk WEISS és KORMOS Fokszabadiból említi (10, p. 12). ODHNER meghatározásai alapján biztosan előfordul a következő hazai termőhelyeken: Fogaras, coll. BRANCSIK; Kőszeg, coll. HAZAY; Szádudvarnok, forrás, gyökerek között, 1915. VI. 27. Soós: Vereshegy, forrás a szőlőben, coll. TRAXLER. ! 4. Pisidium (Eupisidium) obtusale C. PFR., 1821. Európa középső és északi szélességi öveinek lakója, az Alpoktól délre már csak szórványosan fordul elő. A faunakatalogus BiELZ-től származó adatai szerint nálunk több helyen is megtalálták, s ezt az újabb irodalom, valamint Múzeumunk gyűjteményének adatai is megerősítik. Soós az Alföld több pontjáról említi (18, p. 156, és 19, p. 107), Szeged vidékéről ROT ARIDES (11, p. 182 és 12, p. 203) és HORVÁTH ANDOR (9, p. 11) sorolja fel, újabb erdélyi előfordulását (Mohos-tó) pedig WAGNER közölte (30, p. 4). Az Aggteleki-barlang patakjának hordalékában DUDICH gyűjtötte. Előfordulását a löszben ROTARIDES állította össze (17. p. 46). Szerinte ott a P. cinereumwk\ ritkábban található. Mai ismereteink alapján a Pisidium obtusale-t nálunk általánosan elterjedtnek mondhatjuk. Megvan az Alföldön, szórványosan előfordul a Dunántúlon (Balaton környéke, Bakony, Vas megye) és az Északi-Kárpátokban, Erdélyből pedig már korábbról ismeretes volt. A Nemzeti Múzeum gyűjteményében a következő helyekről vannak biztosan meghatározott példányaink: Aggteleki barlang patak-