Rotarides Mihály - Székessy Vilmos (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 36. (Budapest 1943)

Wagner, J.: Magyarország Pisidiumai. (Mollusca, Lamellibranchiata)

is megtalálták. Főleg folyók (Duna) és nagyobb patakok iszapos és homokos fenekén él. A Dunántúlon és a Bükk-hegységben a szerző gyűjtötte (23, p. 161, 24, p. 170—171, és 26, p. 62), ODHNER meghatározásai alapján pedig most már Erdélyből is ismeretessé vált. (Biztos termőhelye a Brassó melletti Tömös-patak). Az irodalom Horvátország néhány pontjáról is közli. A Nemzeti Múzeum gyűjteményében a következő helyekről vannak biztosan meghatározott példányaink: Baja, 1909. VII. 9. Soós; Balaton: Fenék, 1904. VIII. ÚJHELYI; Balaton: Keszthely, 1908. GYŐRFFY; Boros-Sebes, coll. HAZAY; Brassó, Tömöspatak, 1926. VII. 11. ÉHIK; Budapest, coll. HAZAY; Budapest, Rákospatak, 1878. HAZAY; Budapest, coll. MIKETZ; Budapest, Duna fenekéről, kotróhálóval, 1952. IX. 30. DUDICH; Bukovina, 1888. «oll. TRAXLER; Hejő-patak, Bükk-hegység, 1935. XII. KEREKES; Kispest, 1933. III. 28. BARTÓK; Latori vízfő, 1936. V. VÁSÁRHELYI; Nádaska, 1881. IV. 17. HAZAY; Podhering, Kamenhegy alatti állóvíz, coll. TRAXLER; Podhering, Kaszás forrás, coll. TRAXLER; Simontornya, 1921. VII. PONGRÁCZ; Szent-Miklós, 1893. IV. 30. coll. TRAXLER; Szigetmonostor, 1921. IX. SZILÁDY; Szinva patak, Hámor mellett, 1925. VI. WAGNER; Szokolya. 1927. IV. GAÁL; Városhidvég, (pleistocén, var. Weissi KORM.) KORMOS; Verebély, 1934. III. 29. DUDICH. L. még: N. ODHNER. id. mű. 1938. 2. Pisidium (Eupisidium) cinereum ALDER, 1837. (Syn.: Pisidium caserianum POLI, P. fontinale C. PFR., fossarinum CLESS.) A leggyakoribb Pisidium-ía], mely nálunk is általánosan elterjedt. Tavakban, patakokban, forrásokban egyaránt előfordul, és igen nagy mértékben változékony. A Faunakatalogusban két néven is szerepel (mint fontinale és mint casertanum, 2, p. 41) de könnyen lehetséges, hogy helyenként a Pisidium personatum MALM nevű fajjal cserélték össze. Az újabb irodalmi adatok Szeged környékéről (3, p. 13, 9, p. 11), a Nagy-Alföld más pontjairól (Soós, 18, p. 156), továbbá a Balatonból (10, p. 12 és 22, p. 12), a Dunántúlról (WAGNER, 21, p. 326, és 24, p. 171), a Mátrából (WAGNER, 25, p. 87), a Gutin-hegységből (WAGNER, 28, p. 209) és Erdélyből (ROTARIDES, 13, p. 110. és WAGNER, 29, p. 389, és 30, p. 2—5) jelentik. GELEI Erdélyben (Árkoson, Háromszék m.) a Geje-patak 30° fokos vízében gyűjtötte. Barlangjaink közül az Aggteleki, Abaligeti, Mániái és a Bükk-hegységi