Rotarides Mihály - Székessy Vilmos (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 36. (Budapest 1944)

Rotarides, M.: Praeglaciális csigák a Solymári-barlangból

A solymári fauna általában olyan fajokból tevődik Össze, amelyek a környéken ma is élnek. Van azonban néhány figyelemreméltó kivétel. így az Aegopis uerticillus FÉR. nálunk ma csak Süttőtől délnyugatra és nyugatra él (Lesenceistvánd, Vasvár, Sümeg, Kőszeg, Sopron). Korábbi elterjedése nagyobb lehetett, mert Brassónál is előfordul és ismeretes Süttőről is. A praeglaciális idő óta tehát elterjedésének határa nyugat felé tolódott. A hazai praeglaciális faunára újnak kell tekintenünk a Zebrina detrita MÜLL, fajt, mely löszképződményeinkből még nincs biztosan kimutatva, míg ma legközönségesebb fajaink egyike. Még érdekesebb a Daudebardia és Semilimax nemzetségek solymári előfordulása; mindkettő új a magyar praeglaciális faunára. Idetartozásuk biztosan megállapítható volt. A Daudebardia töredék további meghatározása nem lehetséges és a Semilimax-íajok tudvalevőleg csak anatómiai alapon különíthetők el. Minthogy jelen esetben fosszilis példányról van szó, már maga ez a tény is feljogosítana minket arra, hogy új fajként írjuk le. Leírását mégis elmellőzöm, még pedig két okból: először azért, mert csak egy példányban került elő, másodszor pedig azért, mert a bezáró üledékből a széttöredezés veszélye nélkül alig lehetne teljesen kiszabadítani. A Solymári-barlangból előkerült fajokat aligha tekinthetjük a barlangi fauna tagjainak, a héjak nyilván másodlagosan kerültek ide. Az Aegopis, Daudebardia és Semilimax nemzetségek elrejtőzve élnek ugyan s így a talajfauna tagjai, de mégsem tekinthetjük őket igazi barlangi állatoknak. BOETTGER C. R. az ilyen fajokat a földfelszín sötétben élő állatai közé számítja. Mindenesetre feltűnő, hogy olyan nemzetségek, mint a Daudebardia és a Semilimax, melyek a Solymári-barlangban talált többi alakokétól eltérő életmódot folytatnak, először kerültek elő praeglaciális üledékből. Utalnunk kell u. i. arra, hogy hazánkból már előkerült egy igazi barlanglakó Daudebardia (D. caoicola Soós) és hogy BOETTGER C. R. a Semilimax-al közel rokon Eelicolimax nemzetség két faját (fí. Bielzi v. KIM és pellcuidus MÜLL.) tyehocavalis faunaelemeknek tekinti. Ezzel a kifejezéssel illeti HESSE: R. a helyenként és időnként barlangokban is előforduló fajokat. Soós LAJOS összehasonlítja a praeglaciális Mollusca-faunát a magyar Pleistocén faunájával és a következőket írja: „Ha már a praeglaciális kor Mollusea-faunája oly kevéssé tért el a maitól, csak természetes, hogy a pleistocén és a jelenkor faunája közt még kisebb az eltérés. De a két fauna távolról sem azonos. Mert míg egyrészt megvannak a pleistocénnek sajátos, ma nem élő fajai (vagy inkább alakjai, szerző), másrészt meg egyes fajoknak eltérje-