Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 35. (Budapest 1942)

Wagner, H.: Die Daudebardien und Testacellen des Berliner Zoologischen Museums (Gastropoda)

{Zoolog. Anz. 110, 1935.) — HOFFMANN, H.: Zur Kenntnis der Testacellen. (Archiv f. Molluskenk. 57, 1925.) — 4. KIMAKOWICZ, M.: Beitrag zur MolluskenFauna Siebenbürgens. II. Nachtrag. (Verhandl. Mittheil. Siebenb. Ver. Naturw. 40, 1890.) — 5. Soós, L.: Adatok a magyarországi barlangok Mollusca-faunájának ismeretéhez. (Állattani közi. 24, 1927). — 6. THIELE, J.: Handbuch der systematischen Weichtierkunde, I—H, 1951, 1955. — 7. WAGNER, A. J.: Die Arten des Genus Daudebardia Hartmann in Europa und Westasien. (Denkschr. d. Kais. Akad. d. Wiss. mathem.-naturw. Klasse, Wien, 62, 1895). — 8. WAGNER, A. J.: Bemerkungen zum Genus Daudebardia Hartmann. (Nachrbl. Deutsch. Malakozoolog. Ges. 58, 1906). —• 9. WAGNER, A. J.: Beiträge zur Anatomie und Systematik der Stylomatophoren aus dem Gebiete der Monarchie und der angrenzenden Balkanländer. (Denkschr. d. Kais. Akad. d. Wiss. mathem.-naturw. Klasse, Wien, 91, 1915). — 10. WAGNER, H.: Systematische Studien an ungarischen Raublungenschnecken. (Mathem. Naturwiss. Anzeiger Ungar. Akad. Wissensch. 60,1941.) A BERLINI ZOOLÓGIAI MÚZEUM DAUDEBARDIÁI ÉS TESTACELLÁI (GASTROPODA). írta Dr. WAGNER JÁNOS (Budapest). Szerző fenti tanulmányában a berlini zoológiai múzeum ragadozó tüdőscsigáit ismerteti rendszertani revizió formájában. E dolgozat a már eddig megjelent más tanulmányokkal együtt előmunkálatul szolgál a ragadozó csigák később megírandó monográfiájához. A berlini zoológiai múzeum idetartozó teljes anyagát Dr. HELMCKE a malakologiai gyűjtemény jelenlegi gondozója, a mostani nehéz idők ellenére is lekötelező szívességgel állította össze és bocsátotta szerző rendelkezésére. A nemzetközi viszonylatban is gazdagnak mondható anyag öszszesen 14 fajt, 3 alfajt és 4 fajváltozatot tartalmaz számos példányban, közülük különösen az európai alakokból találunk említésreméltó sorozatokat. Az anyag teljes felsorolása a németnyelvű szövegben olvasható. A Testacellák családjának mind a 4 faja megtalálható a gyűjteményben, a legtöbb példány a Testacella Maugei FÉR. és a Testacella scutulum Sow. nevű fajokhoz tartozik. Előbbinek főleg spanyolországi, portugáliai és szigeti előfordulásai érdemesek a feljegyzésre. — A Daudebardiák közül a középeurópai elterjedésű Daudebardia rufa DRAP, szerepel legnagyobb számmal a berlini múzeum anyagában. E fajból különösen a héjanyag igen gazdag, egyes németországi termőhelyekről valóságos óriások kerültek a gyűjteménybe. A kiválóan nagy példányok a német szövegben felkiáltójellel (!) jelöltettek meg. A délolaszországi alakok sorából szép anyag képviseli a Daudebardia brevipes sicula BIVONA, valamint a Daudef.