Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 35. (Budapest 1942)

Szent-Ivány, J.: Eine einfache neue Sammelmethode zum Sammeln von moosbewohnenden Kleinarthropoden

kai, nem cipelhetünk zsákunkban 3—4 futtató készüléket. Ha ilyen gyüjtőkirándulások alkalmával vegyes lomberdőbe érünk s ott a különböző fafajták mohafaunájára vagyunk kíváncsiak, nagyon jó szolgálatot tesz a következőkben röviden vázolt egyszerű gyűjtőeszköz. (1., 2. kép.) 18—25 cm. nagyságú fehér bádogtálkára (1. kép, a.) alulról 2 fémszalagot erősítünk. (1. kép b.) A két fémszalagot a tál hosszabbik oldalának szélén kb. 100 fokos szögben felhajlítjuk, felső végébe lyukat fúrunk (1. kép, c.) s a két lyukon át kb. félméter hosszú spárgát vagy zsinórt húzunk, amelyet a két végén összekötünk. A zsinór, vagy spárga segítségével a tálat úgy akasztjuk a nyakunkba, (2. kép.), hogy a fémszalagok mellünkre fekszenek, a tálka pedig szélével a gyomrunknak dűlve vízszintes helyzetben áll előttünk. A tál jobb oldalára spirálrugót erősítünk, amelynek felső végére kis fémkarikát szerelünk. (1. kép, d.) Ebbe a fémkarikába, illetőleg az alatta lévő spirálrugóba alkohollal telt gyüjtőfiolát helyezünk, melyben gyüjtőecsetiink állandóan nedvesen tartható. A tál bal szélére több (5—6), spirálrugóval ellátott fémkarikát szerelünk. (1. kép, e.) Ezekbe helyezzük az alkohollal, vagy más konzerváló folyadékkal töltött gyüjtőüvegeket. Az így felszerelt tál felett kezünkkel szétmorzsoljuk a fatörzsről leszedett mohát s az abból kiugráló Collembolákai, kiszaladó, kieső apró pókokat, bogarakat, atkákat, hártyásszárnyúakat, legyeket, álskorpiókat, amelyeket a fehér tálban könynyen észrevehetünk, állandóan nedvesen tartott ecsetünkkel felszedhetjük s a baloldalt lévő gyüjtőüvegekbe helyezzük. így a mohából kiugráló, kieső állatokat mindjárt rendek szerint csoportosíthatjuk, vagy a különböző fafajtákban talált faunát más és más fiolába helyezhetjük. A nagyobb Ízeltlábúak (Machilidák, nagyobb pókok és repülő rovarok) begyűjtése céljából jó, ha jobb zsebünkben exhaustort is tartunk, amellyel a könnyen elugró, elszaladó, illetőleg elrepülő állatokat felszippanthatjuk. Napjainkban, amikor a Mikroarthropoda-csoportok kutatóinak legfőbb törekvése az, hogy minél pontosabb quantitativ gyűjtési módszert alkalmazzanak, a leírt egyszerű s csak ú. n. egyelő gyűjtésre szolgáló eszköz talán nem a legidőszerűbb találmány. Olyan esetekben azonban, amikor az utunkba eső mohos fák Ízeltlábú-faunájáról kevés fáradsággal és gyorsan akarunk képet nyerni, mégis nagyon jó segítőeszközül szolgálhat ez a készülék.