Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 35. (Budapest 1942)

Szent-Ivány, J. ; Uhrik-Mészáros, T.: Die Verbreitung der Pyralididen (Lepidopt.) im Karpatenbecken. Ergänzende Angaben, Berichtigungen, kritische Bemerkungen zur "Fauna Regni Hungariae"

az irodalomba. így ezt a két fajt a Kárpáti medence Pyralididafaunájából töröltük. A Pyralis domesticalis HB. nevű fajról megállapítottuk, liogy az nem önálló faj, hanem a Pyralis farin&lis L. egy elsötétedett alakja. A Fauna Regni Hungáriáé szerzői a történelmi Magyarország területéről 250 P y ralidida fajt sorolnak fel; a mi munkánkban 363 faj szerepel, az ismert fajok gyarapodása tehát 113 (45.2 %-os emelkedés!). A tudományra új alakokon (Crambus jucundellus ab. simplicellus nov. ab., Crambus inquinaiellus ab. amaculellus nov. ab., Loxostege sulphuralis subsp. deliblatica nov. subsp., Pyrausta crocealis ab. Stahuljúki nov. ab., Pyrausta virginalis ab. tristriatalis nov. ab.) kívül 1 nemzetségről, 10 fajról és 12 változatról tudomásunk szerint nincs kárpátmedencei vonatkozású irodalmi adat. így ezeket a terület faunájára nézve újnak kell tekintenünk. Ezek a következők: Aphomia sociella ab. obscura SCHMIDT, Paralipsa gularis Z„ Eromene superbella Z„ Anerastia dubia GERASIMOV, Homoeosoma inustella RAG., Plodia interpunctella ab. castaneella REUTTI, Ancylosis cinnamomella var. roseopennella RAG., Hypochalcia dignella ab. insuadella RAG., Epischnia Boisduvalieüa var. tabulella RAG., Dioryctria mutatella FUCHS, Dioryctria Schützeella FUCHS, Plerothrix impurella DUP., Herculia fulvocilialis DUP., Nymphula rioulalis DUP., Loxostege paleal is ab. algiralis ALLARD., Loxostege uirescalis GN., Mecyna poly-> gonalis var. diversalis HB., Titanio pollinalis ab. guttulalis H. S., Pyrausta crocealis gen. aest. minoralis MÜLL. RUTZ., Pyrausta fuh valis var. prunoidalis STGR., Pyrausta nubilalis ab. fuscalis ROMANISCYN, Pyrausta funebris ab. trigutta ESP. A F. R. H.-hoz viszonyítva tekintélyes gyarapodást mutat az ismert lelőhelyek száma is. A Faunakatalógus csak 65, jelen dolgozat pedig nem kevesebb, mint 800 lelőhelyet sorol fel. Minthogy területről területre haladó, rendszeres gyűjtést a hazai lepkészek nem végeztek, még a közönségesnek tartott fajok esetében sem alkalmaztuk a Faunakatalógusban szereplő „in toto regno frequens" „Ubique communis" stb. megjegyzéseket, hanem a fajok elterjedéséről szóló eddigi ismereteink mennél szembetűnőbbé tétele céljából minden lelőhelyet felsoroltunk. Amennyire lehetett, igyekeztünk a lelőhelyeket város, illetőleg községnevekhez kötni. Az irodalmi adatok s a lelőhely cédulák azonban nem mindig engedték meg ezt a pontosságot; olykor nagyobb földrajzi egységekkel (pl. „Mezőség", Kom. „Abauj-Torna", sőt „Ungarn") is meg kellett elégednünk. Nem tartottuk szükségesnek, hogy a gyakoribb fajok ese-