Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 34. (Budapest 1941)
Gaál, I.: Das Klima des ungarischen Moustérien im Spiegel seiner Fauna
lini-barlangénál: az ágynevezett ..meleg moustérien" tagozottabb mivoltával, valamint a legfelső, ..sirgensteini szint" kifejlődésével. Ez utóbbi tekintetében egyik barlang sem mérkőzlietik a bánhidai Szelim-barlanggal. De a középső tagozat (Ei—E 4 rétegek) is nagyon figyelemre méltó: mert egy humusz-réteget külön számítva, kőzettani alapon nem is három, hanem négy szintéi különböztethetünk meg benne, azaz többet, mint akár Erdélyben, akár a Bükkben. S ez azért fontos, mert a BACSÁK CvöiiGY-féle csillagászati vizsgálódások eredményeként megállapított jelentősebb éghajlat-változások száma ebben az interglaciálisban szintén négy! Az itt vázolt vizsgálatok legfőbb eredménye tehát abban foglalható össze, hogy az elfogulatlan megfigyelő már az ohába-ponori és bükki moustérien révén is háromszori éghajlat-változást mutathat ki az állati és növényi ősmaradványok segítségével. Igaz ugyan, ezek a változások nem feltűnőek és egymástól nem nagyon elütőek. De meg kell gondolnunk, hogy nem minden éghajlat-típus hagyhat könnyen fölismerhető nyomokat. Ha pedig valamely éghajlatkilengés csak egy-kétezer esztendeig tartott, rövidsége miatt sem maradt fönn bizonyítéka, mert a szerves maradványok átmenetesen összefüggő sorozatot alkotnak. Végül pedig ki kell emelnünk, hogy a réteg keletkezési idejének éghajlatára csakis az emlőstársaság zömének jellege alapján következtethetünk helyesen. Nem szabad tehát abba a hibába esnünk, hogy egy-két hidegtűrő, vagy talán csak hegyi faj alapján mindjárt hűvösödésre következtessünk. Utalhatunk ezúttal az Alföldünk szívében levő bátorligeti turjánon még ma is élő hidegtűrő meg hegyi fajokra. Ezek kétségkívül épp úgy maradványfajok, mint ahogyan a mehádiai, harsányi-hegyi vagy püspökfürdői melegkedvelő állat és növényfajok is maradvány faj ok. És nem nehéz elgondolnunk. hog\ minél inkább visszanyúlunk a földtörténeti múltba, annál gyakrabban találkozhatunk maradvány-területekkel, illetőleg fajokkal, s ezek annál jelentősebb szerephez jutottak emberőseink életében is. Ne beszéljünk tehát ezentúl arról, hogy a Riss-Würm jégközi szakasz elején kimutatható meleg éghajlat a Würm felé haladva, fokozatosan hűvösödik. Helytelen továbbá az à megállapítás is, hogy a bükki felső szint a ..hideg moustérien" képviselője. Egy-két fecske nem csinálhat nyarat, s épp így egy-két hegyi faj néhány példánya nem elégséges eljegesedett időszak bizonyítására. A hideg (felső-) moustérien hazai biztos, pedig eddig csupán a Szelim-barlang homokos rétegében (D szint) ismerhettük föl.
