Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 34. (Budapest 1941)

Tokody, L.: Zur Kristallographie einiger ungarischer Mineralien

Il A kristály az a-tengely szerint nyúlt meg, uralkodó formája az olOli;. — 3. ábra. A boicai cölesztin-előfordulás nemcsak mint újabb magyarországi lelőhely fontos, de nevezetes azért is, mert érctelepeken a cölestin a legnagyobb ritkaságok közé tartozik és Magyarországon egyedül Urvölgy ércteléreiről volt eddig ismeretes. A stroncium geokémiai és kristálykémiai sajátságait G. BERG (6. pag. 143.), G. HEVESY és K. WÜRSTLIN (13. pag. 312—314.), továbbá V. M. GOLDSCHMIDT (12. pag. 31—32.) vizsgálataiból ismerjük. — W. SCHILL Y (34. pag. 323—400.) cölestin munkájában az ásvány keletkezési körülményeit összefoglalóan ismerteti. A stroncium előfordul a magmában, de a kénhez való csekély vegyi rokonsága (affinitása) miatt természetes stronciumszulfid nem képződik, ezért a magma stroncium-tartalma a magma-eredetű kalcium-tartalmú ásványokban rejtőzik. A cölesztin kiválása forró oldatokból 1ES0

4lartalmú oldatok hatására történik: a képződési hőmérséklet 100° C körül van. Mindezek alapján a pneumatolitos és hidrotermális érctelepeken a sironeianit és cölestin igen ritka. Mindkét előfordulás: Urvölgy és Boica érctelepei hidrotermális eredetűek. Kuprit l jmoldováiól. 1 jmoldován a másodlagos ásványok között a limoniton vagy annak üregeiben fordult elő a kuprit. többnyire bcvona(szerűen, vaskos kifejlődésben, illetve poralakban — miként azt először I. BORN (7. pag. II. 324.) ismertette. Ritkaságként kristályosodottan is megtalálták. V. MOHS (26. pag. III. 221.. 224.) e kristályokon az a{100} és o{lllj kristályalakot figyelte meg. A későbbi szerzők afentemlítettek adatait vették át. (45. pag. 250—251., 1. pag. 246.. 43. pag. 1. 121.. 9. pag. 50., 41. pag. 164.). Az újmoldovai kupritnak egy páratlanul szép kristályát volt alkalmam megvizsgálni. A 2 mm nagy kristály kosenillvörös, fémes gyémántfényű, áttetsző. Méréssel a következő négy formát állapíthattam meg: aj 100} (ÍJ 110} <>| 111} n { 211} E formák a kuprit főnövekedési alakjai. \\ . KLEBER és R. SCHROEDER (18. pag. 364—38?.) vizsgálata szerint a perzisztencia értékek alapján az o{ill} jellegzetes (karakterisztikus) vezérforma, a d /110} és aflOOj jellegzetes mellék vezetőforma. míg az n{211}