Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 34. (Budapest 1941)

Kretzoi, M.: Sirenavus hungaricus n. g., n. sp., ein neuer Prorastomide aus dem Mitteleozän (Lutetium) von Felsőgalla in Ungarn

Li J PRORASTOMIDA (SIRENAVUS HUNGARICUS N. G., N. SP.) FELSŐGALLA KÖZÉPSŐ EOCÉNJÉBŐL. írta: DR. KRETZOI MIKLÓS (Budapest). A Magyar Nemzeti Múzeum Föld- és Őslénytani Iára az utóbbi évek folyamán két jómegtartású sziréna-lelet birtokába jutott. Ezek egyike a budai Újlaki téglagyár r. t. agyaggödrének kiscelli agyagjából, közép oligocénből származik. Végleges preparálása és feldolgozása folyamatban van; rendszertanilag minden valószínűség szerint a belga és német középső oligocénből (Rupelton) ismert Manatherium Delheidi HARTLAUB alakkal lesz azonosítható. A másik alak a felsőgallai Kálváriahegy nummulinás meszéből került ki. Feldolgozása azzal a meglepő eredménnyel zárult, bogy leletünk, mely az andrásházai Brachydiastematherium transilvanicum mellett a legrégibb magyar ősemlős, a Jamaica közép-eocénjéből ismert Prorastomus nemmel áll közelebbi kapcsolatban, míg az európai és egyiptomi eocén szirénáival semmi vonatkozásban sem áll. Az új alak vizsgálatával kapcsolatban a szirénák amúgy is még kiforratlan rendszerében néhány módosítás vált szükségessé, melyek végrehajtása új rendszertani csoportosítást eredményezett (1. német nyelvű szövegben), egyben néhány új rendszertani egység felállításához vezetett.