Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 34. (Budapest 1941)

Tokody, L.: Zur Kristallographie einiger ungarischer Mineralien

14. ábra) a kristálytani sajátságokat tanulmányozta és a vizsgált kristályokat rajzban is megörökítette. K. F. PETERS (29. pag. 158— 160.) kristálytanilag foglalkozott a rézbányai Wulfenittel, megfigyelte, kísérő ásványait és megállapította szukcesszióját. A többi szerző nagyrészt ezeket az adatokat vette át. Az irodalmi adatok szerint a rézbányai wulfenit narancssárga és sárgásbarna kristályokban fordul elő. A hajnalvörös kristályok a legnagyobb ritkaságok közé tartoznak, ezek színüket G. ROSE szerint krómtól nyerik. A kristályok általában nem lapdúsak; kristályalakjaik: {001}, (100}, {110}, {113}, fhkl}. Kifejlődésüket tekintve, a {001} szerint táblásak. V. v. ZEPHAROVICH piramisos kristályokat említ, de róluk semmi közelebbi leírást nem közöl. Az általam tanulmányozott kristály 2 mm nagy. Mindkét vége -zabadon fejlett. Cerusszittal együtt fordult elő. Színe viaszsárga, enyhe narancssárga arányalattal. Fénye gyémántfény. A c{001} szerinti hasadási lapok, irányok a kristály belsejében jól felismerhetők. Formákban nem gazdag. Kombinációjában mindössze három kristaïyalak vett részt: c{001}, mlilOl. ri(lll} Az n {111} a rézbányai wulfenitről eddig ismeretlen volt. A c{001] egy nagy és egy kisebb lappal fejlődött ki. mindkettő iükrözése kielégítő. Az m {110} lapjai igen keskeny csíkok, melyek rendkívül halványan tükröztek. Az n(lll) a vizsgált rézbányai wulfenitkristályok legnagyobb lapokkal megjelenő kristályalakja; lapjainak tükrözése jó. A kristályok típusa az üf

ill j uralkodó kialakulása következtében határozottan piramidális. E kristály tehát igazolja V. V. ZEPHAROVICH közelebbről nem ismertetett adatát, mely szerint Rézbányán piramisos kifejlődésben is található wulfenit. ehhez a megállapításhoz járul a rézbányai wulí'enittel eddig nem észlelt, típust meghatározó n {111} forma felismerése. Galenit Boicáról. Az Erdélyi Érchegység aranytermő vidékének egyik legrégibb bányahelye Boica. A meglehetősen bonyolult telérhálózat a terület alapkőzetét alkotó augiiporfirittufát áttörő riolittal, illetőleg annak három dyke-szerű vulkáni csatornájával kapcsolatos (27. pag. 269— 289., 28. pag. 24—26.). A részint kvarcos, részint kalcitos kitöltésű telérek ritkán termés aranyat is tartalmaznak. Az aranyon kívül