Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 33. (Budapest 1940)

Kolosváry, G.: Die Cirripedien (Balanomorpha) des Ungarischen Nationalmuseums. II

Mus. Washington, 1916. Smiths, inst. Buli. 95. — 10. STEUER, A., Die fischereigründe vor Alexandrien XIX. Mollusca. Thalassia, Vol. III. No. 4. 1959. Bolzano p. 1—143. Erklärung der Tafel I. Abb. 1. Chthamaleta in der Gezeitenzone im Moment der beginnenden Flut. Aufnahme: G. KOLOSVÁRY. — Abb. 2. Baianus crenatus auf Mytilus edulis, Aufnahme: M. ROTARIDES. — Abbildung 3. Chthamalus stellatus stellatus mit LU thophyllum-Algen und Kalkablagerungen dicht bedeckt, von Scgl. Porer Aufnahme: M. ROTARIDES. — Abb. 4. B. laevis nitidus-Ko\ome, Aufnahme: M. ROTARIDES. A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM KACSLÁBÚ RÁKJAI (CIRRIPEDIA, BALANOMORPHA) II. Irta: DR. KOLOSVÁRY GÁBOR. Szerző a nevezetesebb Balanida-fajokat ismerteti, melyek legújabban a gyűjteménybe kerültek. Rátér továbbá saját adriai gyűjtéseivel kapcsolatos ökológiai megfigyeléseinek tárgyalására. Saját megfigyelései alapján a nyugatisztriai partokon szerzett tapasztalatai révén az egyes Balanida fajok függélyes elterjedésének törvényszerűségeire mutat rá. A függélyes elterjedést elsősorban a part égtájak szerinti fekvése, kőzettani, alaktani, talajtani viszonyai szabályozzák. Ezért a biocönotikus tagozódás a part kialakulása szerint változó. Az ember megtelepedése is fontos tényező, amennyiben a kikötők szennyvizei, építményei, hajók stb. a biocönotikus egyensúlyt módosítják, vagy megbontják. A függélyes tagozódást szerző a következő beosztásban szemlélteti: I. Subterrestrikus zóna (a tengeri és a szárazföldi fauna érintkezési helye); IL,Árapály zóna (tajték-közép- és apályszinttel); III. Partalatti zóna (az apályszinttől 35 méter mélységig); IV. Lejtők zónája (35 m.-től lefelé). A Chthamalus, Balanus, Chelonibia és Acasta nemek négy külön szintben élnek. A legfelső szintben, tehát a szárazföldhöz legközelebb a Chthamalusok, az árapályzóna legalsó szintjében a Balanusok, a nektonikus teknős páncélzatán a Chelonibiâk és soha fel nem merülve élnek az Acasták. Törzsfejlődéstanilag a Chthamalusok a legősibbek, tehát a vertikális elterjedés elrendeződésében az említett tényezőkön kívül törzsfejlődéstani nyomokra is bukkanunk.