Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 33. (Budapest 1940)

Stiasny, G.: Drymonema dalmatina Haeckel, eine seltene Scyphomeduse aus der Adria

eredményeitől sok tekintetben eltérnek. így megállapította, hogy a tapogatók nem koncentrikus körökben vannak elrendezve, hanem nyolc kis csomóban állanak. A gastrovascularis rendszer megfelel a Cyaneidák gastrovascularis rendszerének. Az entodermában redők és rovátkák vannak, a száj-gardinák erősen fejlettek, hasonlóképpen a subgenitális barlangocskák is jól ki vannak fejlődve. A tapogatókban erős izomzatot talált, az állat színét pedig KOLOSVÁRY leírása alapján adja meg. A Drymonema dalmatina rossz úszó, ami az ernyő izomszegénységére vezethető vissza. Éppen ezért mozgása inkább passzív, s tovaterjedését főként az áramlásoknak köszönheti. Szerző nem ért egyet azokkal, akik mélyvízi állatnak vélik, sőt egyenesen felszínenúszó lénynek nevezi. (KOLOSVÁRY is a felszínen fogta, amint a Drymonema Aureliâkat vadászott). E fajnak az Adriában történt periodikus megjelenésére vonatkozólag vitatja KOLOSVÁRY, BRÜCKNER és LE DANOIS nézeteit, s inkább STUMPF meg COLUMBUS magyarázatait fogadja el.