Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 32. (Budapest 1939)

Móczár, L.: Redősszárnyú darazsaink (Fam. Vespidae) elterjedése a történelmi Magyarországban

3.4 %-ban van képviselve. Negativ jellemvonása a boreo-alpesi fajok biánya. — A Mezőségre jellemző a nyugatmediterrán és északeurópai fajok uralkodó szerepe, kevesebb középeurópai fajjal és boreo-alpesi faj nélkül. IV. kerület: Moesicum. Magyarországi határait a Néra patak, Porta Orientális, Damogléd-hegység és az Alduna alkotja. Soós e területet a Carpatieum egyik kerületének tekinti, hymenopterologiai és más szempontokból (a Termes-ek előfordulása, Coleopt., Lepidopt. szempontok) kívánatos, hogy e területet külön kerületnek nevezzük el. E terület 11 endemikus Hártyásszárnyú faja is emellett szól. Az eddigi kutatások alapján a Moesicumból a következő fajokat ismerjük: 7. Macrovespa crabro, Dolichovespula media, silvestris, norvegica var. saxonica. II. Eumenes coarctâtus, var. pomiformis, var. obscurus, var. mediterraneus, Odynerus crassicornis, Herrichii, Polistes opinabilis, gallica. III. O. parietum, var. renimaculata, var. pictipes, var. claripennis, var. gazella, trifasciatus, exilis, reniformis, laevipes, IV. O. gracilis, debílitatus, callosus, quadrifasciatus, var. nigripes. V. O. allobrogus, pictus, fuscipes. VII. Discoelius zonalis, O. murarius nidulator, graphicus, Chevrieranus, Rossii, floricola, Pterochilus terricola. VIII. E. unguiculatus, O. nugdunensis, innumerabilis. IX. O. jucundus. Alapfaunájában legjelentősebb szerep a 21.8 % nyugatmediterrán fajoknak van. Ehhez járul a 18.7 % európai, a 15.6 % palaearktikus és a 12.5 % holarktikus, ill. északeurópai faj. A színező elemek közül á pontomediterrán és a boreo-alpesi magas, 9.3—9.3 %-ban vannak jelen, míg a pontusi elem 3.1 %-ot képvisel. Faunája szoros kapcsolatban van a tengerpart környékének faunájával, ezt az eddig csaknem legnagyobb nyugatmediterrán fajszázalék is világosan mutatja. Emellett jelen vannak azonban jelentős százalékban a boreoalpesi fajok is és így kialakítják a terület nyugatmediterránboreo-alpesi jellegét. V. kerület: Noricum. Határai nagyjában megegyeznek a Soó R. munkájában (17) említett határokkal. Ide tartozik az Alpok benyúló része, Borostyánkő, Irottkő, Kemenesalja. Az Alpok közelsége, különös talajviszonyai, palaeozoos agyagpala és szerpentin rétegei az ezzel szorosan össze-