Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 32. (Budapest 1939)

Móczár, L.: Redősszárnyú darazsaink (Fam. Vespidae) elterjedése a történelmi Magyarországban

O. nugdunensis, alpestris, egregius, ephippium, innumerabilis. IX. O. jucundus, aurantiacus, transitorius. XI. O. interruptus. XII. Pt. ptaleratus var. formosus. A Nagy Alföld faunájában a nyugatmediterrán fajoknak van főszerepük (22.2 %). Az európai fajok 18.8 %, a holarktikus-, palaearktikus- és az északeurópai fajok 11.1—11.1 %-ot képviselnek. Ezek az elemek alkotják az alapfaunát. Színező elemek a következők : pontusi és a középeurópai elem egyforma százalékban találhatók (5.5 %). Itt él az egyetlen endemikus változat és a balkáni faj is (1.8 %). Feltűnő az északeurópai fajok nagy százaléka. Valószínű magyarázata ennek a következő lehet: a „hegyi" fajok létfeltételei között a biz. tengerfeletti magasságnak és a levegő biz. páratartaltalmának jelentős szerepe van. E két tényező közül az utóbbi lehet a fontosabb. Ezért olyan helyeken, ahol a magassági tényező hiányzik ugyan, de a páratartalom kielégítő, pl. az Alföldön, mocsarak, lápokon, ott hegyi fajok is élnek. — A Nagy Alföld faunájára jellemzők a nyugat- és pontomediterrán fajok a balkáni fajjal együtt. 2. körzet: Kis Alföld. Az eddig itt gyűjtött fajok a következők: 1. Macrovespa crabro, Vespa rufa, germanica. II. Odynerus crassicornis, Dantici, Polistes opinabilis. III. O. parietum, var. re~ nimaculata, reniformis. IV. O. callosus, gracilis. VII. O. Rossii, Chevrieranus, floricola. VIII. O. nugdunensis. Az a néhány faj, ami ebből a körzetből ismeretes csak arra vall, hogy milyen keveset gyűjtöttek ezen a területen. Még sok, igen közönséges, másutt mindenütt előforduló fajról nincs innen adatunk. Hasonlókép nincsenek kimutatva még azok a fajok sem, amelyek a Bécsi-medence, Carpaticum, ill. a Noricum közelsége következtében okvetlen itt élnek és amelyek a Kis Alföldet meglehetős élesen elválasztják az egyébként .hasonló tipúsú Nagy Alföldtől. Alapfaünája nyugatmediterrán, holarktikus és palaearktikus elemekből (21.4—21.4 %) áll. Színező elemek az északeurópai és az európai fajok (14.2—14.2 %), továbbá a pontomediterrán fajok (7.1 %). E körzet negatív jellemvonása, hogy hiányoznak a pontusi fajok, melyek elterjedését bizonyos mértékig a Praepannonicum is akadályozza. Jóval kevesebb az előbbi körzethez viszonyítva a pontomediterrán fajok százaléka is. Az északeurópai fajok százaléka ezzel ellentétben meg-