Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 32. (Budapest 1939)

Noszky, J.: A kiscelli agyag Molluszka-faunája. I. rész. Lamellibranchiata

324. Lutraria lutraria L. cfr. var. angustior PHIL. (SACCO : 29. VIII. 2—3.) Az olasz pliocénben gyakori változathoz hasonló faj egyetlen, 20.5/8 mm-es, kissé töredezett jobbteknőnek megfelelő kőbél alakjában került ki anyagunkból, mint a H. 824. lelt. szám alatti, kövületes lapunkon levő, egyik forma. C) sectio.: Desmodonta. I. fam.: Panopaeidae. 325. Saxicava cfr. rugósa. (L.) PENT. (SACCO: 29. XIII. 9—11.) Ez a miocénban és pliocénban nagy elterjedésű és erősen variáló faj egy mindkét teknős kőbél és az egyiknek benyomata alakjában van meg anyagunkban. Mérete 18/9 mm. A rétegnyomástól meglehetősen eltorzultak, így teljes azonosításuk nem volt lehetséges. 326. Saxicava rugósa (L.) PENT. nov. var. medioumbonata (III. T. 28. f.) Egy kettős teknőjű, vékony héjmaradványokkal borított, 10/10 mm-es kőbelünk a közismert fenti törzsfajtól a következő eltéréseket mutatja: Búbja erősen előrehajló és majdnem a középen helyezkedik el. A búbból kiinduló felső peremének lefutása kb. 150 fokos szöget zár be. így alakja erősen kimagasodó. 327. Saxicava rugósa (L.) PENT. var. oligopergibba SACC. (SACCO: 29. XIII. 21.) Az erősen ráncolt héjú, degoi Tongriano változat egy 19/10 mm-es, baloldali teknő kőbele és a hozzá tartozó benyomat alakjában van meg anyagunkban, amelynek alapján az azonosítás elég jól keresztülvihető volt. 328. Saxicava gaáli nov. sp. (ill. T. 24. f.) 19,10 mm-es kettős teknőjű kőbelünket (vékony héjtöredékekkel) új fajnak kellett venni. A S. rugósa var. rustica változatra (SACCO: 29. XIII. 18.) emlékeztet a legjobban. Azonban erősen kiugró búbja, a búbra hajló, erős hátsó gerince és az erős ívben elhajló, hátsó pereme, amely majdnem vízszintesen fut az alsó peremmel, közel derékszögben érintkezik. Hasonlóképen a záróperemnek mellső és hátsó részén lehajló íve, továbbá az alján hátul erősen kihajló peremrészlet is. 329. Panopaea (Glycymeris) kochi nov. sp. (III. T. 7.) Egyetlen, 21.5/16.5 mm-es, balteknőnek megfelelő, díszítéses kőbelünket külön fajnak kellett venni. Alakja hosszúkás. Búbja eléggé szimmetrikus állású, előre ugró. A záróperemén túlhajló. Folytatása lefelé — a héjból kimasló részletet hoz létre. Záróperemének hátsó része eléggé egyenes lefutású; ellenben a mellsőn íves hajlás van.