Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 32. (Budapest 1939)

Noszky, J.: A kiscelli agyag Molluszka-faunája. I. rész. Lamellibranchiata

kétségtelenül az Amussiumok csoportjába utalják. Az Amussiumoknak azonban rendszerint csak sima külső héja van, külső bordák nélkül. Alakunknál ellenben jól látható az 5 külső főborda. Csak a két szélső nem emelkedik ki már az apró, vékony mellékbordák közül. A főbordák mellett helyenkint nagyon erős bemélyedések vannak, melyek a bordát még jobban szembeszökővé teszik. A főbordák közt levő teret sűrűn álló, finom mellékbordák töltik ki. Másik kiemelkedő jellemvonása az, hogy úgy a külső főbordák, mint a héj belső részén levő, hasonló képződmények, melyek a külső borda melletti bemélyedéseknek megfelelően lépnek fel, egészen a héj széléig húzódnak le, nem pedig csak a 3/4—4/5 részéig, mint az A. semiradiatumiíál. Ezt úgy a töredékeken, mint az átmeneti alakoknál is könnyen fel lehet ismerni. 48. Átmeneti alakok az Amussium semiradiatum (May.) HOFM. és Amussium costulatum nov. sp. között. Két elég ép balteknőnk és egy kisebb héjtöredékünk van ebből a héjperemig még nem egészen lefutó főbordájú, (amely már kívül is, nemcsak belül, észlelhető) és köztük a vékony mellékbordákat is mutató alakokból. 49. "Amussium bronni (May.) HOFM. (MAYER Ch. p. 58. és HOFMANN. XIV. lb—

c.) 3 drb, elég kis termetű, 9/8 mm-es példány képviseli MAYERnek úgy a hazai, mint a külföldi, mélyebb oligocén szintekben gyakori, vékonyhéjú faját. 50. ""Amussium bronni (May.) var. trilineata BOGSCH. (Nomen nudum.) BOGSCH idézett műve 14. lapján LőRENTHEYnek a rézmáldűlői, budai márgában talált Amussium bronni (May.) HOFM. változata és a M. Kir. Földtani Intézet Múzeumának a budaújlaki kiscelli agyagból származott (31 lelt. sz.) példánya alapján új változatot írt le ebből a fajból, ábrát azonban nem közölt róla. 51. Amussium bronni MAY. nov. var. zimányii (I. T. 7. f.) Kicsiny, alig 4 5 mm-es példányunkon, a nagyítón nézve, az elég szabálytalan lefutású, ill. vastagságú tíz bordája között keresztben álló, finom, lécszerű képződmények vannak. így a héj felülete egészen hálószerűén rácsozatos. 52. Aequipecten permistus BEYR. (KOENEN: Mittel Olig. XXVI. 9.) Egyetlen, 9.5/9 mm-es balteknőnk a fenti, középnémetországi Rupelien fajjal jól egyezik, erőteljes, koncentrikus és még erősebb radiális bordazatával s az így keletkezett mélyedésekből álló héjdíszítésével, amelyek sűrű hálózatot alkotnak. A radiális bordákon a koncentrikus lemezek által alkotott összeszögeléseiken meglehetős erős tövisek, ill. dudorok ülnek, melyek a búb felé fokozatosan gyöngülnek. Az épségben maradt balfül is erősen tüskés. Hasonlít