Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 32. (Budapest 1939)

Noszky, J.: A kiscelli agyag Molluszka-faunája. I. rész. Lamellibranchiata

azonban úgyszólván teljesen elmosódtak. Ennélfogva az elterjedt faj további vizsgálatára volna szükség. 14. Ostrea cfr. prona WOOD. (KOENEN: LXIV. 4, 9, 10.) Egyetlen, 20 mm szélességű (hosszúsága, minthogy egyik oldalán letört, nem volt lemérhető), jobboldali félteknőnk erősen bemélyedő és keresztben tagolt bordaközei, ill. ráncolatai révén legjobban a fent jelzett, lattorfi fajhoz vehető. 15. Ostrea edulis L. cfr. var. foliosa BR. (SACCO : 23. I. 12.) 85 mm hosszúságú (szélessége a letöredezés miatt nem volt pontosan mérhető), jobb teknős példányunk a nagy függőleges és vízszintes elterjedésű O. edulis alakkörnek a fenti, olasz pliocénben gyakori változatával egyezik meg a legjobban. 16. Ostrea cfr. inflata. DESH. (NYST: XXXIV. 2.). Erősen hullámos felületű fajunk, amelyet egyetlen (csúcsán a héja is épségben megmaradt) 25/27 mm-es, jobbteknőnek megfelelő köbéiben észleltünk, DESHAYESnek a belga oligocénben is gyakori fajához áll közel. A belgiumi fajnál formánk kissé hosszúkásabb. A többi egyezés azonban eléggé erős. 17. Ostrea aff. hybrida DESH. (DESHAYES: Environ de Paris. LIX. 3—4.) Egyetlen, héját felében megőrzött, jobboldali félteknőnk alakjánál és méreteinél (26/36 mm) fogva meglehetősen hasonló DESHAYESnek középnagyságú és az eocénban gyakori fajához. 18. Ostrea sp. indet. juv. (aff. O. edulis L. var.?) Apró, 3.5/3 mm-es, jobboldali, éphéjú félteknőnk, amelynek csak a belső oldala látható, a nagy elterjedésű O. edulis faj fejletlen alakjához áll közel. 19. Gigantostrea gigantica SOL. — in Brand. (NYST: XXVIII. 1.) A közép és felső eocénban gyakori fajból egy 157/162 mm-es lapos jobbteknőnk van, amelyen jól láthatók a perem fölött levő jellegzetes ráncok. 20. Gigantostrea cfr. gigantica (Brand.) SOL. Egyelőre a fenti fajhoz kellett sorolni 141/126 mm átmérőjű, kettős összefüggő teknő jű példányunkat, bár a szélesség és magasság aránya fordított, mint a törzsfajnál. Az Ostreákmél észlelhető erős eltorzulási variációk miatt azonban egyelőre nem lehetett belőle új varietást fölállítani. 21. Crassostrea dorsata DESH. (DESHAYES : Environ de Paris LV. 9.) Az előbbi Gigantostrea cfr. gigantica balteknőjének héjára tapadva jellegzetes, hosszúkás, de elől elkeskenyedő csőrű, egyébként zömök héjtöredék van, amelyet DESHAYESnak a Párisi Medence középeocénjéből leírt fajához kellett vennünk.