Pongrácz Sándor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 31. (Budapest 1938)

Kaszab, Z.: A történelmi Magyarország Tenebrionidái

III. régió: Moesicum. Az Alduna-Domogled vidékének területe tartozik ebbe a régióba. Állatfödrajzi szempontból legjellemzőbb tulajdonsága az, hogy a jellemző fajok közt a balkáni elemek az uralkodók. Ezek szabják meg a terület egész arculatát és híven kifejezik a Balkánhoz való legszorosabb kapcsolatukat. Az itt kimutatott 60 faj a következő: Dichillus minutus, Asida banaíica, Gnaptor spinimanus, Blaps leíhifera, B. mortisaga, B. halophila, Platyscelis polita, Pedinus Ullrichi, P. femoralis, Cnemeplatia Atropos, Melanimon tibiale, Gonocephalum pusillum, Opatrum sabulosum, Crypticus quisquilius, Boletophagus reticulatus, B. interruptus, Eledonoprius armatus, Eledona agaricola, Scaphidema metallicum, Diaperis boleti, Metaclisa azurea, Hoplocephala haemorrhoidalis, Platydema violaceum, P. Dejeani, Alphitophagus bifasciatus, Pentaphyllus chrysomeloides, Hypophloeus unicolor, H. pini, H. suberis, H. bicolor, H. fasciatus, H. versipellis, Doliema turcica, Palorus depressus, Gnahocerus cornutus, Uloma culinaris, U. Perroudi, Tribolium madens, Alphitobius laevigaius, A. fagi, A. testudineus, Menephilus cylindricus, Tenebrio opacus, T. obscurus, T. molitor, Neaíus picipes, Aníhracias cornuíus, Laena Reitteri, L. Hopffgarieni, Enoplopus dentipes, Helops Rossii, H. coeruleus, Probaíicus tarsatus, P. obesus, P. tenebricosus, Stenohelops gratus, Cylindronoíus badius, C. exaraius, C. aeneus, C. dermestoides. A faunaelemek százalékos eloszlása a következő: pontusi-pontomediterrán 16.6 %, mediterrán, illetőleg déli jellegű 20 %, balkáni endemizmus 8 %, európai-euroszibériai 40 %, a maradék 26 % az ubiquista fajok közt oszlik meg. — A teriiletet a legszorosabb állatföldrajzi kapcsolat fűzi a Balkánhoz, erre utal az a 8 % balkáni endemizmus, mely hazánkban csak ebben a régióban él. A mediterránhoz való rokonságra utal 5 faj. Ezek közül egyeseknek az előfordulási folytonossága a Balkán félszigeten keresztül megvan a két terület között, de ismerünk olyant is, mint pl. a Dichillus minutus, amely szigetszerű előfordulásban van meg nálunk. A legközelebbi termőhelyeit Itáliából ismerjük. A Carpathicumból a bihari faunaterülethez fűzik közelebbi kapcsolatok, amiről a Carpathicum negyedik alrégiójának a tárgyalásakor már volt szó. Amint az itt előforduló fajok nagy számából látható, a terület faunája rendkívül gazdag és változatos, amit az előnyös földrajzi