Pongrácz Sándor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 31. (Budapest 1938)

Kaszab, Z.: A történelmi Magyarország Tenebrionidái

16. B. mucronata LATR. Lelőhelyei: I. Kalocsa (F. R. LI.) ; II. Sopron (F. R. H.); IV; Ungvár (R. J.); V. Nagyszeben, Szászrégen (F. R. H.); VI. Temesvár (F. R. H.); VIII: Vlaska pecina (Cs. E.) Mediterrán jellegű faj. Nálunk szabadban csak a tengerparton fordul elő. A többi lelőhelyekre valószínűleg a kereskedelem révén jutott el. 17. B. halophila FISCH. (= longicollis STEV.) Lelőhelyei: I. Budapest, Kecel, Nagyvárad (F. R. H.), Rákos (D. H.), Makó (H. A.), Vác, Tétény (Sz. V.), Kecskemét (Cs. E.), Pestszentlőrinc (N. M.), Cegléd, Tiszaalpár, Félegyháza (M. M.), Rákoskeresztúr (K. Z.) ; II. Pécs (K. E.), Pápa, Somogy apáti (M. O.), Simontornya (P. F.), Tihany (Sz. V,), Esztergom (B. E.), Lepsény (Cs. E.), őszöd, Dömös, Székesfehérvár (N. M.), Veszprém (K. Z.) : III. Nagymaros, Nógrádverőce (E. S.); IV. Varannó, Sárospatak, Sátoraljaújhely (F. R. H.), Monok (N. M.) ; V. Brassó (F. R. H:), Kolozsvár (P. K.); VI. Temesvár, Grebenác (F. R. H.), Karánsebes (V. J.), Mehádia (Cs. E.), Fehértelep (N. M.), Nagykomlós (M. M.) ; VII. Ősiek (Cs. E.), Verbász (N. M.) Előfordulási körülményei a Gnaptor-éhoz hasonlóak. Pontusi faj, a mediterránban nem fordul elő. Elsősorban a homokos helyeket és az alacsony hegyek meszes déli lejtőit kedveli. 18. B. abbreoiata MÉN. Lelőhelyei: I. Budapest, Péccl (F. R. H.); II. Pécs (K. E.), Tihany (Sz. V:), Esztergom, őszöd (N. M.); IV. Sátoraljaújhely (F. R. H.) ; VII. Grgurevici (N. M.) Mediterrán jellegű faj. Mint a mediterrán fajaink legnagyobb része, a Középhegység vonulata irányában terjed el észak felé. Ez a vonal egyes fajok elterjedési határát is megszabja. 6. alcsalád: Platyscelinae. 8. gen. Platyscelis LATR. 19. P. hungarica FRIV. Lelőhelyei: I. Kecel, Debrecen, Pnsztapó, Szarvas, P. Csabacsüd, K. Tárcsa, P. Szt. Tornya, Mezőkovácsháza (F. R. H.), Turkeve (M. M.), Mezőhegyes (N. M.), Makó (LI. A.), Szolnok (B. E.), Battonya (F. J.) A Magyar medence legjellemzőbb talajlakó Tenebrionidája. Hazánkon kívül nem fordul elő. Mégis DR. G. SEIDLITZ (129. p. 344.) Tenebrionida monográfiájában Dalmáciát is említi, mint a P. hungarica FRIV. termőhelyét. Ez az adat OERTZEN gyűjteményéből származik (1 ?). amelynek lelőhelyei sok esetben téveseknek bizonyultak.