Pongrácz Sándor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 31. (Budapest 1938)

Kaszab, Z.: A történelmi Magyarország Tenebrionidái

dők az alapjukon egészen lekerekítettek, a váll kerek. Az utómell nagyon rövid, a középmell szintén. A hátulsó és a középső csípők nincsenek messzebb egymástól, mint magnk a középső csípők 1. gen. Teníyria LATR. 1. gen. Tentyria LATR. 1" A fej kissé domború, oldalai sűrűn, a tetején gyérebben pontozottak. A csáp olyan hosszú, mint a fej és a tor együttvéve. A tor harántos, mellső szegélye élesen kimetszett, oldalai kerekítettek és finoman szegélyezettek. Felülete domború, finoman és sűrűn pontozott. Az előtör korongja gyakran két gödröcskével. A pajzsocska kicsi, félholdalakú. A szárnyfedők hosszúkás tojásidomúak, hátul hegyesen kinyújtottak. Felülete domború, finoman pontozott, elenyészően rovátkáit és rendetlen, többnyire harántos redőkkel kuszált. Alul fénylő, pontozott. A lábak hosszúak, pontozottak, a hátsók kissé görbék. Szine fekete. Hossza: 14—15 mm. (I. t., 1., 2., 3. ábr.) T. Frivaldszkyi KR. 2. alcsalád: Elenophorinae. A csáp nem bunkós. Az utómell nagyon rövid. A hátulsó csípők ízületi vápája a középső csípőkhöz nagyon közel van. A csáp 3 végíze megrövidült. Az előtör alapja szegélyezett. 1" A csáp vékony és hosszú, a 3. íz nagyon hosszú. A fej nagy és olyan széles, mint az előtör. Az előtör majdnem gömbidomú. Az áLepipleurák nagyon szélesek, a lábak nagyon hoszszúak 2. gen. Elenophorus LATR. 2. gen. Elenophorus LATR. 1" Nagy, fekete, fénytelen állat. A fejpajzs a középen hosszanti éllel van ellátva. A szem harántos és a pofáknak egy háromszögű benyúlása két részre osztja. A szárnyfedő jelentéktelen pontsorokkal. A comb majdnem egyenes. A prosternum hegye mély barázdát visel. — Hossza: 16—21 mm. (I. t., 7. ábr.) E. coliaris L. 3. alcsalád: Stenosinae. A fej nem húzódott vissza a szemekig. A szemek mögött hoszszabb-rövidebb halánték van. A csáp 11 ízű. Az utolsó íz gyakran