Pongrácz Sándor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 31. (Budapest 1938)

Kaszab, Z.: A történelmi Magyarország Tenebrionidái

XXXI. ANNALES MUSEI NATIONALIS HUNGARICI. 1937 PARS ZOOLOGICA. —38 TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁG TENEBRIONIDÁI. Irta: DR. KASZAB ZOLTÁN. (1 térképpel és 3 tábla eredeti rajzzal.) (Készült a Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem Állatrendszertani Intézetében. Igazgató DR. DUDICH ENDRE, egy. ny. r. tanár.) I. A TENEBRIONIDÁKRÓL ÁLTALÁBAN. A Tenebrionidák, magyarul gyászbogarak, vagy bűzbogarak, a lleleromera családsorozatnak fajokban leggazdagabb családja. A testalak, habitus annyira változatos, hogy ezen az alapon a Tenebrionidák at egységesen jellemezni lehetetlen. Alig van olyan bogárcsalád, vagy nagyobb genusz, melyhez hasonlót a Tenebrionidák között nem találunk. A Heteromerák tarsusízeinek a száma (5, 5, 4) olyan éles morfológiai bélyeg, hogy ezáltal a többi családsorozatoktól élesen megkülönböztethetők. A fej (caput) aránylag a legegységesebben alkotott. Az oldala a szemek előtt tányérformára kiszélesedett, úgyhogy a csápok eredési helyét, az ízületet eltakarja. Ez a többi Heteromerától való elkülönítésekor a legfontosabb bélyeg és a Tenebrionidákra jellemző. (Csupán egyes trópusi Alleculidáknak hasonló alkotású a feje. Ebben az esetben a karmok egyszerű volta a döntő, szemben az Alleculidák fogazott karmával.) A fejpajzs mellső szegélye majdnem egyenesen lemetszett, vagy szélesen és enyhén kikanyarított. Gyakran a fejpajzs és a felső ajak között széles, fénylő bőrszerű ízületi szalag van, melynek jelenléte, vagy hiánya a természetes rendszerezésben és a határozásnál igen fontos. A szem (oculi) a fej szegélyét gyakran átfogja és a pofák által gyakran ketté van osztva. Alakja leginkább harántos, ritkán kerek, vagy négyszögű. A csáp (antennae) leginkább zsinórszerű. Legtöbbször 11 ízű, csak ritkán 10 ízű. A 3. íz olykor megnyúlt, az utolsó íz gyakran nagyon megrövidült.