Pongrácz Sándor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 31. (Budapest 1938)

Éhik, Gy.: Sakál vagy nádifarkas hazánkból

rész a rövidebb; a fekete szín teljesen hiányozhatik, a rókavörös szín soha. Koponya. A koponya jóval nagyobb, mint a Canis aureus aureus-é; condylobasalis hossza több mint 158 mm: a zygomaticus szélesség (95'4 mm), a mastoideális szélesség (57 mm), valamint a koponya inycsonti magassága a fogsor mögött feltűnően nagy. Fogazat. Az egyes fogak alakja és a fogcsúcsok elhelyezése olyan, mint a Canis aureus aureus-on, azonban a fogak viszonylagosan erőteljesebben fejlettek és nagyobbak. A felső állcsonti fogsor hossza 69'7 mm, az állkapcsi fogsor hossza 78*8 mm. Méretek. A típus (Tyúkod, Szatmár m., öreg hím) méretei: a fej és test hossza, 1050 mm; a fark hossza, 240 mm; a fül hossza, 65 mm; súlya (elejtéskor) 13 kg. — A debrői példány (Heves m., öreg nőstény?) méretei: a fej és test hossza, 920 mm; a fark hossza, 240 mm: a fül hossza, 65 mm; (nagyon régi kitömött példányon mérve!). Koponyaméretek. A méretek sorrendje a következő: Condylobasalis hosszúság; zygomatikus szélesség; mastoideális szélesség; posíorbitális szűkület; interorbitális szűkület; az arcorr szélessége a szemfogak fölött; az agykoponya magassága taraj nélkül; a koponya ínycsonti magassága a fogsor mögött; az arcorr magassága a szemfog mögött; az állkapocs hossza; a felső állcsonti fogsor hossza; az állkapcsi fogsor hossza. A számadatokat lásd az angol szövegben! Megjegyzés. A típust NUSZER LAJOS lőtte az Ecsedi-lápon, Tyúkod határában, Szatmár megyében, 1937. I. 25-én. A magyar vadászati és a régi tudományos irodalomban sokat szerepel az úgynevezett nádifarkas, amely kisebb termetével különbözött a valódi farkastól. Ezt a nádifarkast Mojsisovics Cams lupus minor néven különböztette meg a Canis lupusAól. Minthogy azonban a Canis lupus a magyar Alföldön mindig élt (és ott fiadzott is!), a nádifarkas nem lehet a Canis lupus subspeciese, mert egyazon területen két alfaj egyidejűleg nem élhet. Ez alapon már HTLZHEIMER ama gyanújának adott kifejezést, hogy a nádifarkas csak sakál lehetett. Szerencsére van a magyar nádifarkasról, helyesebben annak vadászatáról, hiteles egykorú festményünk, amelyen a lefestett nádifarkasban — kicsiny voltáról és lecsapott végű rövid farkáról — határozottan felismerhető a sakál. A fennmaradt adatok a nádifarkast 12—25 kg-osnak jelzik, míg az erdei (közönséges)