Pongrácz Sándor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 31. (Budapest 1938)

Gaál, I.: Az egriekkel azonos harmadkori puhatestűek Balassa-Gyarmaton és az oligocén-kérdés

kedő kéregmozgás eredményekép a Vörösvár—Nagykovácsi medence peremét gát zárja el a dorogi nagy medencerésztől. Ügy, hogy amikor az auversicum végén újabb süllyedés következik be, a Középhegység Ny-i részén a Dorog-Tatabányai tengerrész tovább él a Vértesben, Bakonyban, — a Buda-vidéki Priabonai tenger viszont az Erdélyi tengerrel jut kapcsolatba. Ennek bizonyítéka az Erdélyben elterjedt, de nálunk a Lahoca hegyen kívül csak a budai és mátrai priabonicumban szereplő Nummulina Fabianii. FERENCZI tehát, mint már a rétegtani viszonyok ismertetése során is érintettem, az eocén tengert egységesnek látva, élesen szembe állítja az utána következővel. Ez utóbbi azonban csak hosszabb ideig tartó szárazföldi időszak után s egészen más irányból (ÉK) előnyomulva terült el vidékünkön. Az újabb tenger térfoglalását apróbb törések révén bekövetkezett süllyedések vezetik be; de ezekután hatalmas törések gyorsabb ütemű süllyedés okozóivá válnak. Az így kialakult árkokba nyomul be a legrégibb (lattorfi!) kiscelli agyag tengere. De vessük immár végét az idevágó irodalmi adatok terén való tallózásunknak, összefoglalásul ismételten is rámutathatunk az adatokból összhangzón kicsendülő eredményre: a pirénei gyűrődés zárja a paleogén t. Ennek a megállapításnak csupán az az egy-két adat látszik ellentmondani, amelyben egyfelől a ludicum-sannoisicum együttes gyűrődéséről, másfelől pedig kettejük zavartalan és megszakítatlan összefüggéséről szól. A Pyreneusok egyik pontján az eocénnel együttesen gyűrt „sannoisicum"-mal kapcsolatban rá kell mutatnunk a szóban forgó üledék elegyes-, édesvízi- meg szárazföldi jellegére, illetőleg arra, hogy ilyen képződmények korának meghatározásába vajmi könnyen csúszhatik bele kisebb tévedés. Gondoljunk csak arra, miért ne képződhetett volna a Pyreneusok É-i lábánál, vagy bárhol másutt is a ,,sannoisicum"-mal egyező üledék akár valamivel korábban, akár pedig későbben? Minden valószínűség amellett szól tehát, hogy egy újabb, s minden mozzanatot számba vevő vizsgálódás az illető rétegek felső eocén, vagy esetleg pontosan: liguriai korát mutatja majd ki. Ami pedig a svájci Alpokban, meg az Alsó-Inn völgyében megfigyelt zavartalan összefüggés két esetét illeti, — ha ugyan itt is nem az előbbiek szerint elbírálandó esetekről van szó, — egyszerűen utaluom kell UHLiG-nak a Kárpátokban tett megfigyeléseire. Vagyis