Pongrácz Sándor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 31. (Budapest 1938)
Gaál, I.: Az egriekkel azonos harmadkori puhatestűek Balassa-Gyarmaton és az oligocén-kérdés
De ez a még mindig elég tekintélyes szám is más megvilágításba kerül akkor, ha NOSZKY lelkiismeretes leírása alapján utána nézünk annak, hány példány képviseli ezeket a nagy tekintélyű fajokat? NOSZKY maga ugyan, mint föntebb idéztem, nagy egyedszámban előfordulóknak mondja a jellegzetes közép és felső oligocén fajokat. De ha az így van is, mégis csak sokat jelent, ha azt találjuk, hogy a Spirulirosíra Hörnesi, Nautilus decipiens, Chenopus cedlosus, Murex Deshayesi, Typhis Schlotheimi, Lathyrus elatus, Cancellaria excellens, Pleurotoma subfilosa, P. flexicostata, P. odontophora, Actaeon puncíato-sulcatus, Raphitoma erecta, Ringicula striata, Dentalium geminatum, D. acutum, Pectunculus obovatus (!!), Nucula sulcifera, Cryptodon flexuosus, Crassatella Bronni, Astarte porrecta, Psammocola Sandbergeri, Teliina rhombea, T. Nysti, T. longiuscula, T. exclamata, Thracia convexa, T. fába, és Corbulomya sphaenoides csupán egyetlen példányban van gyűjtésében. A Pleurotoma odontella, Surcula Beyrichi, Cyraena semistriata (!!) fajokat 2—2 példány, a Typhis cuniculosus, Bathytomus anodon, Leda variáns, Meretrix splendida fajokat pedig csak 3, illetőleg 4 példány képviseli. Más szóval: az itt fölsorolt 35 oligocén faj voltaképpen csupán valóságos ritkaságkép fordul elő Egerben, ahol más fajokból száz számra gyűjthetünk. Evvel nem azt akarjuk mondani, hogy ez a 35 faj nem jellegzetes alakja a szóban levő állattársaságnak. De ritkaságuk mindenesetre elárul annyit, hogy az eger—b.-gyarmati tengerrészben már az ő számukra idegen környezetben, egy letűnt világ utolsó mohikánjaiként, mint eleven ősmaradványok tengődtek. - -^JJ Már az itt felsorakoztatott rideg számképek és az ezekhez kapcsolódó egyszerű következtetések alapján is mondhatunk tehát annyit, hogy Eger és Balassa-Gyarmat különleges tengeri faunájának csak részben, még pedig elég csekély részben van oligocén patinája. Hiszen legalább 75 %-ának jellege más! Ha most már ezek után a további gyakorisági százalékot nézzük, első sorban a 28 % -nyi, azaz helyesbbítve 26.8 % -nyi középmiocén faj ötlik szemünkbe. Ez mindenesetre nagyon jelentékeny szám. 8 És mindjárt azt is hozzátehetjük: mivelhogy az előbb elmondottak szerint a százalékos túlsúly határozottan az oligocénnél 8 Mint alább kitűnik, a pliocén fajok száma a miocénkoriakénak rovására 4-gyel gyarapodott.
