Pongrácz Sándor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 31. (Budapest 1938)

Gaál, I.: Az egriekkel azonos harmadkori puhatestűek Balassa-Gyarmaton és az oligocén-kérdés

u Ezzel szemben — egyelőre NOSZKY fölsorolásához igazodva is — voltakép a következő arányok bontakoznak ki: Az egri faunának kb. 6 faja és változata, azaz » 119 „ 15 „ 90 h 13 „ 81 1.8 % eocén jellegű; 36.7 % oligocén „ ; 4.5 % átmeneti „ ; 28.0 % k. mioc. „ ; 4.0 fo pliocén „ ; s végül 25.0 % új. Noszky számképéből is kiviláglik tehát, hogy itt nem 90—95 %, hanem legföljebb (1.8+36.7) 38.5 % eo-oligocén fajról lehet szó. Ám ez utóbbi csoportot illetőleg még más természetű kiigazításra is okvetlen szükségünk van. A Cerithium egerense GÁBOR, mint új faj még akkor sem szerepelhet jogosan az eocén fajok közt, ha valóban közel áll a C. Chapieri BAjAN-hoz. A Semifusus subcarinatus LAM. egyetlen példányáról is azt olvassuk NoszKY-nál (32, p. 66), hogy „a párizsi medencében gyakori. .. fajhoz igen hasonló", ...(!) de ... „utolsó kanyarulata aránylag hosszú, ami a megfelelő nagyságú eocén formákon nem észlelhető". (!) A Cypraea subexcisa Duj. csak „eléggé jól megegyező". A Peciunculus Lugensis FüCHS. is c/r.-rel jelzett! Az Ampullina crassatina LAM. NOSZKY szerint is „nagy függélyes elterjedésű alak" így erre sem igen támaszkodhatunk. Maradna tehát egyedül a két példánnyal szereplő Mar ginella gracilis FUCHS! íme, így azt láthatjuk, hogy — egyetlen kivételt leszámítva — igazában nem beszélhetünk itt eocén, csupán eocén formákhoz közelálló fajokról. A kettő közt pedig nagy a különbség! De ugyancsak módosítanom kell NoszKY-nak az „oligocén faj"-okra vonatkozó számadatát is. Még pedig azért, mert az ide sorolt 119 alak közül mintegy 25 csupán változat

7 s mintegy 15 cfr. jelzésű. Hiszen csak a Surcula reguláris DE KON. 10 változattal szerepel a sorozatban; ezek közt újak s az „újakra emlékeztető átmeneti" változatok is vannak. Fölfogásom szerint ezek sem szaporítják meggyőzően az oligocén minősítésű fajok számát. Vagyis: ennélfogva még csak nem is 36.7%, hanem mintegy 25• %-nyi oligocén alakról lehet csupán szó. 7 A változatokat azért nem vehetem a fajokkal egyenrangúaknak ebben a kérdésben, mert számuk olyan tömeges gyűjtés esetében, mint az egri is, aránytalanul megnövelhető, még pedig gyakran a feldolgozó személyétől függően.