Pongrácz Sándor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 31. (Budapest 1938)

Tokody, L.: Nagyági antimonit

XXXI. ANNALES MUSEI NATIONALIS HUNGARICI. 1937—38. PARS MINERALOGICA, GEOLOG ICA, PALAEONTOLOGICA NAGYÁGI ANTIMON IT. • (1 ábrával). Irta: DK. TOKODY LÁSZLÓ. ANTIMONIT VON NAGYÁG. (Mit 1 Textfigur), von L. TOKODY. A nagyági antimonit-előfordulásról M. J. ACKNER a következőket említi:

1 „bei Nagyág in dicken sechsseitigen Säulen, selten mit zugespitzten Enden, auf einer Rinde von grauen, kleinen Amethystkrystallen, die den Thonporphyr bedecken, zuweilen auf rosenrothen Braunsteine in ausgezeichneten Handstücken". V. ^ZEPHAROVICH majdnem szó szerint ezeket az adatokat vette át.

2 KRENNER J. szerint az ametiszten és rodokroziton ülő vékonyabbvastagabb antimonit-kristályokat gyakran antimonokker (cervantit) vonja be; a kísérő ásványok termés arany és realgár.

3 TÓTH M. a fent említett közléseket foglalta össze.

4 Az előfordulásról és a kristálytani sajátságokról KOCH A. emlékezett meg.

5 Szerinte az antimonit a nagyági 2. Longin-telérben központos tíicsoportokat alkot vékony kvarckérgen. Vastag sugaras antimonit-tűk kővelőbe benőve is találhatók. Egy kristály csoporton terminális lap — szerinte P = (1.11) — is megfigyelhető volt. INKEY B. nagyági munkájában az antimonitról csak azt jegyzi meg, hogy finom tűalakú kristályokban fordult elő.

ü — Amint tehát az irodalmi áttekintésből kitűnik: Nagyág antimonitjáról még semmi kristálytani adatunk nincs. 1 M. J. ACKNER: Mineralogie Siebenbürgens. Hermannstadt. 1855. p. 509. 2 V. v. ZEPHAROVICH: Mineralog. Lexicon. I. Wien. 1859. p. 24. 3 J. A. KRENNER: Krystallographische Studien über den Antimonit. Sitzb. d. Akad. d. Wiss. Wien, 51. 1865. p. 12. 4 TÓTH M.: Magyarország ásványai. Budapest. 1882. p. 61. 5 KOCH A.: Erdély ásványainak kritikai átnézete. Kolozsvár. 1885. p. 19. 6 INKEY B.: Nagyág földtani és bányászati viszonyai. Budapest. 1885. p. 81.