Pongrácz Sándor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 31. (Budapest 1938)

Wagner, J.: A kiscelli közép-oligocén (Rupélien) rétegek kétkopoltyús Cephalopodái és új Sepia-félék a magyar eocénból. (Palaeobiologiai tanulmány)

b) Új Belosepia-faj a tatabányai Lutetienből Genus: Belosepia VOLTZ, 1830. Belosepia Szörényii n. sp. (Belosepia n. sp. L. irod. 8, p. 188, T. I, Fig. 7.) A tatabányai Lutetien-korú márgából egy meglehetősen jó megtartású Belosepia héjmaradványa került elő, amelyet Belosepia Szörényii n. sp. néven az alábbiakban írok le: A héjmaradvány feltűnően erősen domborodó, megnyúlt tojásalakú, hossza 26, szélessége pedig 13 mm. A méretek, sajnos, nem tekinthetők egészen pontosaknak, mivel a héj a két végén és szélein kissé sérült, azonban az ép héj méreteitől bizonyára nem térnek el lényegesen. A héj háti részének épen maradt felületén 9 radiális irányban haladó borda jelenlétét állapítottam meg. A bordák nagyon erősek és szélesek, a legszélesebbek 3 mm vastagságot is elérnek. A héjmaradvány szürkés színű. Az új fajt DR. SZÖRÉNYI ERZSÉBET kisasszony tiszteletére nevezem el, aki néhány hazai fosszilis Sepia-íaj feldolgozása révén szerzett magának érdemeket. összefoglalás. 1. A kiscelli kózépoligocén korú (Rupélien) rétegekben nagyszámmal előforduló Sepza-maradványok (összesen több mint 140 darab Sepia-maradványt ismerünk innen) a világ egyik legjelentősebb fosszilis Sepia-előfordulását alkotják, amely a vizsgálatok szerint minden bizonnyal „primär thanatotop"-nak fogható fel. 2. A kiscelli Sep/a-faunaban összesen csak két faj található, a gyakori, s a fauna legnagyobb részét alkotó Sepia Harmati SZÖR., valamint a nálánál sokkal ritkább, megnyúltabb héjú Sepia kiscellensis n. sp. nevű új faj. 3. A Ludien-korú, Egerből származó Sepia agriensis nevű új Sepia-íaj a legrégebbi eddig ismert igazi Sepia, Az eocénban való megjelenéséből az következik, hogy a Sepiák nem származhattak, sem az Archaeosepia, sem a Belosepia nemekből, hanem már az eocén elején, vagy még az eocén előtti időkben alakultak ki. 4. A tatabányai Lutetien-korú márgából egy új Belosepia-íaj, a Belosepia Szörényii n. sp. került elő.