Zsivny Viktor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 30. (Budapest 1936)

Wagner, J.: Magyarország, Horvátország és Dalmácia házatlan csigái. III. rész

2. var. quadrif asciata JENSEN. Árion quadrif asciatus JENSEN, Indberetning, 1872, p. 82. Az állatokon négy sötét sávot találunk, a hát meglehetősen sötét színű, az oldalak élénk szürke foltokkal tarkítottak. Előfordulás: Németország, Franciaország, Olaszország, Ausztria, Magyarország, Svédország. Faunakatalogusunk a következő helyekről sorolja fel: Negoi, Nagyszeben, Montes Cibiniensis, Vulkán (M. Zenoga). 3. var. Férussaci KALENICZENKÓ. Árion empiricorum férussackii KALENICZENKÓ, Bull. Soc. Nat. Mose. 24, 1851, III, p. 113. Ehhez a varietáshoz tartozó állatok köpenye elül és hátul lekerekített és igen finoman szemcsézett. Színezetük felül vörösessárga vagy vörös, amely olykor erősen, máskor azonban csak gyengén barnába, vagy olajbarnába megy át. A hát mindkét oldalán egyegy hosszanti sötét sáv vonul végig, és ezekhez, a még a pajzson is folytatódó csíkokhoz, nemritkán egy harmadik is csatlakozik a hát közepén. Az állatok nyaka és tapogatói kékes-szürkék, a talp élénk hamuszürke színű. Ez a varietái a magas magyar hegyvidékek erdeiben él (600— 2000 méternyi magasságban) a fák elvált kérgei alatt, a korhadó fatörzsek mélyén és a kövek között. BIELZ a következő erdélyi termőhelyeit sorolja fel: Plesche a Kimpu lui Neag mellett a Schielvölgyben, Vonná ga mellett, a Götzenberg Michelsberg mellett, Präsbe Zoodt mellett, a Frecker-hegység, a Kerzer-hegység, Brassó, Felső Komána, Bucses, Krepatura-hasadék, Kéroly-fürdő, Langenvölgy, Kokelburg, Balánbánya. Külföldi előfordulását Angliából, Franciaországból és Oroszországból jegyezték fel. 4. var. gigás M. SZABÓ. 1934. Árion subfuscus var. gigás M. SZABÓ, Archiv f. Moll.-künde, 66, p. 151—152. Ez a varietás a törzsalaktól feltűnő színezete által különbözik. Az egész test remek narancspiros vagy narancssárga, a köpeny és a fej az alapszínnél valamivel sötétebbek; a pajzson és a test két oldalán egy-egy barna sáv húzódik végig. A nyálka sötét narancsszínű. Meg kell itt mindjárt jegyeznem, hogy a leírt színeződést csak az élő példányokon láthatjuk, mert az alkoholba vagy formaiinba helyezett állatok igen rövid idő alatt kifakulnak; az ilyen módon megváltozott színezetű, halvány szürkéssárga tónusú példányokon