Zsivny Viktor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 30. (Budapest 1936)

Noszky, J.: Az egri felső Cattien molluszkafaunája

háromszorozódott. Továbbá a megint előkerült, számos új fajon és változaton kívül, sok igen érdekes, hazánkból eleddig nem ismert, más tájakra jellemző fajt sikerült találni, amelyek az összehasonlítás lehetőségeit jelentékenyen gyarapították. Mindezekből kifolyólag kötelességemnek tartottam az idevágó eredményeket, legalább röviden nyilvánosságra hozni. Hogy munkámnál, már amennyire az ilyennél lehetséges, a kimerítŐscg is meglegyen, Tárunk igazgatójának, Dr. ZsiVNY V.-nak ügybuzgalma, a nehéz viszonyok közt is lehetővé tette, hogy a mult ősszel felkereshettem a lelőhelyet és környezetét — az összefüggéseknek autopsiából való számbavehetése céljából. Ez alkalommal LEGÁNYI úr gyűjteményének újabban előkerült, valamint a kevésbbé jól megtartott és apróbb darabjaiból megint sikerült jó néhány kiegészítő adatot, ill. kövületet kapnunk. Az exkurziók egyikén pedig az egri Síkhegy délnyugati részén, szerencsés véletlen folytán egy, hasonló magas Cattien színtben — a DEBRECZENY D.-féle szőlő faültető gödreiben, új gazdag kövületlelőhelyre bukkantunk. Ennek faunája, — ha az aránylag jóval kisebb feltárás és a szabad levegőn való hosszabb állás következményeit leszámítjuk, erős egyezést mutat — még az új alakok tekintetében is, a WiND-gyáriakkal. Az új lelőhely anyagát később LEGÁNYI úr, — amennyire csak lehetséges volt, kiaknázta Tárunk részére. Végül még Dr. STREDA R. érseki tanácsos úrnak a WiND-gyárból való gyűjtésében is sikerült számos kiegészítő adatot, köztük pár igen értékes Nóvumot — észlelni. A WiND-gyári anyagból, a Molluszkákon kívül természetesen előkerült még számos Foraminifera, Coelenterata, Echinodermata, Vermes, Bryozoa, Crustacea, Vertebrata és fosszilis növénymaradvány is, amelyekre azonban itt most nem terjeszkedhettem ki részletesebben. Az alább következőkben az összesített molluszkafaunát adom a mai rendszertani sorrendben (37.) Természetesen a régebbi megállapításokat, fajokat csak röviden, a legkönnyebben hozzáférhető és ábrás munkára való hivatkozással, amelynek révén azután a vonatkozó szövegek, stb. is felhasználhatók. A tényleges új fajok, ill. változatok leírásánál is csak a jellegzetes, ill. elütő vonások kiemelésére lehetett kiterjeszkednem, a rendszerint szokásos, erősen részletező, — de a species, ill. genus jellegéből már úgy is következő, tehát lényegében nem egyszer tautológikus leírások helyett, melyeknél nem egyszer a lényeges elhomályosul. A faj megnevezéseknél lehetőleg figyelembe vettem THIELE munkájának (37.) legújabb megállapításait, ill. elnevezéseit. Kivéve ott,