Zsivny Viktor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 30. (Budapest 1936)

Kertai, Gy.: Ércmikroszkópi és paragenetikai megfigyelések a Szepes-Gömöri érchegységből

V. A PARAGENEZISRE VONATKOZÓ MEGJEGYZÉSEK. Az említett geológiai körülmények az ásványok kifejlődésében oly nagy változatosságot eredményeztek, hogy az eddigi vizsgálatok segítségével még az uralkodó sziderit paragenetikus körülményeit sem lehet tisztázni. Az előfordulási körülményekre vonatkozólag tehát csak a legszembetűnőbb új megfigyeléseket közlöm. Az előfordulások általános körülményeit a második rész kimerítően tárgyalja. Figyelemreméltó, hogy a tisztán áttetsző hollópataki sziderit fennőtt kristályain jólfejlett selymesfényű lapokkal a bázis is mindig megjelenik. Rozsnyón és Alsósajón a bázist eddig egyáltalában nem észlelték. A hollópataki paragenezisre vonatkozólag meg kell még említeni, hogy a rutilt sikerült itt is megtalálni. A rutil ivágyó-hegyi előfordulását ZIMÁNYI (61) és ULRICH (55) részletesen tárgyalják. Ezzel az új lelőhellyel ennek az érdekes paragenezisnek, a rozsnyói és mou tiers en tarentaise-i példányai után, harmadik esetét ismertük meg (55, p. 2). A hollópataki rutil az ankerit kvarcos üregeiben szabadon és a víztiszta kvarcban bennŐve fordul elő. A tűk hosszúsága 0.6— 10 mm, vastagsága 0.5—0.1 mm-nél is kisebb. A kristályok egyszerűek és szabálytalan halmazokat alkotnak. Habitusuk hasonló a rozsnyói rutil-tűkhöz. A prizmazóna sok lappal van képviselve; a tűk végén egy tetragonális bipiramis kicsiny lapjai jelennek meg. Goniométeren csak az egyik négylapú prizma (I. v. II. r.) reflektál 90°-os ( + 17'—8') szögekkel. A vékonyabb kristályok színe sárga, a vastagabbak barnák. Pleokroizmus gyenge: £ sárgásbarna, OJ sötétebb barna. ULRICH az érctelepek szukcessziójában a következő két primer periódust különbözteti meg: 1. a sziderit-barit, 2. a kvarc-szulfid generációk keletkezésének periódusát. Ez a kettős beosztás csupán a főtömegre érvényes. ULRICH megkíséreli a teljes szukcessziós sort is megadni. Erre vonatkozó megfigyeléseim a következők: A sziderit főtömege a szulfidok kiválását valóban megelőzte; a piritekben bőven jelenlévő sziderit-zárvány is ezt bizonyítja. A pirit kifejlődése után azonban sziderit-kiválás még bőven volt (T. IV. fig. 4). A bennőtt piritek lapjain a szimmetrikus rostozás azt bizonyítja, hogy a kristályok nagyjából szabadon fejlődtek, s a kifejlődött idiomorf kristályokat újra sziderit vette körül. Sziderit-kiválás követte nemcsak a pirit, de a magnetit, kalkopirit, pirrhotin, és smaltin keletke-