Zsivny Viktor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 30. (Budapest 1936)
Kertai, Gy.: Ércmikroszkópi és paragenetikai megfigyelések a Szepes-Gömöri érchegységből
A bireflexio erősebb nagyítás mellett szembetűnő. Anizotrópiahatás közepes. Olajimmerzióban a visszaverő képesség abszolút csökkenése, miután az ankerit és sziderit mellett relativ emelkedés van, nem tűnik fel. Immerzióban egy nikollal a reflexiós pleokroizmus feltűnőbb: gyengén rózsás árnyalatú szürke-halványkékes szürke. Az anizotropia-hatás immerzióban kitűnő. Remek szép indigókék (0) és barnásszürke. Belső reflexek, a jellemző meggypiros színnel, gyakoriak. A bázis szerint táblás kristályokon a visszaverőképesség kitűnő, olajimmerzióban erősen csökken. Tökéletes izotrópia. Szöveti szempontból a hematit mindig vékonytáblás. Idiomorf kristályhalmazokat alkot. A szemnagyság 0.5,0.05 mm-től 4 0.3 mm-ig változik. Hollópatakon ritkán 1—2 0.1 mm, gyakrabban 0.05/0.01. Legnagyobbrészt egyedkristályokban jelenik meg; ezeket nagy bázislapok s néhol kivehető piramisos formák határolják. A rozsnyói kristályokban 700 X nagyítás mellett szép ikerlemezeket is megfigyelhetünk. Az ikreket mind a bireflexio, mind az anizotropia-hatás, etetés nélkül is elárulja. Ikervastagság 15— 25 fx, (T. II. fig. 4.) A (0001) szerinti siklatás következtében elcsavart egyének gyakoriak. Textúrája általában egyenletes, — nem olyan élesen változatos mint a siegeni területen. A szomszédos szemek nagysága közel egyező. A hematit szövetében Rozsnyón is ós Hollópatakon is, az a különlegesen, szinte kényszeredetten elcsavart kifejlődés uralkodik, amelyet RAMDOHR a fichtel-hegységi Gleisinger Fels-ről ír le (35, p. 315). RAMDOHR ezt a szerkezetet kétségtelen zavartalan településben találja és a szövet keletkezésének genetikai magyarázatát nem tudja adni. (T. II. fig. 1.) Az idiomorf egyének mindig elcsavartak s még a leggondosabban csiszolt, fényezett darabokon is egyik szélükkel a felületből jobban kiemelkednek. A tubus süllyesztésekor benyomuló fénysáv egyenlőtlensége árulja ezt el. A szövet sokszor annyira kevéssé tömött, hogy a laza szövetből kis táblácskákat preparálhatunk ki, főtengellyel párhuzamos vizsgálat céljaira. Mind ezeken a kristályokon, mind a megcsavart textúra következtében vízszintesre fekvő egyedeken igen szép ritmikus rovátkoltságot, növekedési romboédereket találunk. A növekedési piramisok ritkán három, gyakrabban hat lapúak (T. II. fig. 2.). KALB a triszimmetrikus növekedési piramisok megjelenésében hat típust különböztet meg (17, 18). A hematit (D ;i d) hexagyroid szimmetriájú bázisán megtaláljuk a KALB-féle 5 és 6-típust. Mindkét típustól abban különbözik azonban, hogy az alaplap
