Zsivny Viktor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 30. (Budapest 1936)
Gábor, R.: Újabb egri felső oligocén gasztropodák
A Volutilithes-ektő\ megkülönbözteti az azokon észlelhető, négy erős columnáris ráncnak redukciója, továbbá az utolsó kanyarulatának felső részén levő ránc erőteljes volta és a tüskesor hiánya. Szájnyílása is félakkora csak mint a Volutilithes-iiek. A szájnyílásának formája inkább a többi alakokéra utal. Ezért is, mivel egyetlen hozzáférhetőbb, fossilis és récens 5 alakhoz sem lehetett hasonlítani, az új genus felállítása szükséges volt. 17. Terebra Schréteri nov. sp. (I. tábla, 1. ábra.) Egyetlen, 56—58 mm hosszú és 14 mm vastag, kifogástalan megtartású példány a HöRNES-től leírt, miocénkorú Terebra fuscata ßitocc. (HÖRN. XI. t. 15—18. ábr.) alakkörére utal. Hiányzik azonban rajta a Terebra fuscata-va jellemző varratszalag, amelynek némi nyomai csak a legfelsőbb kanyarulaton mutatkoznak. Jól észlelhető rajta a külső szájszegélyt alkotó és ezzel párhuzamosan haladó, hosszanti növedékvonalak mélyebb struktúrája, amely a későbbi korokban erőteljesebb fejlődést véve, új fajokat eredményezett, mint a minők pl. a T. Basteroti NYST. és a T. pertusa BAST. stb. Utolsó, legnagyobb kanyarulata majdnem olyan nagy, mint a V/2—2-szerte nagyobb, miocénkori Terebra fuscaia-é; ellenben felsőbb kanyarulatai sokkal keskenyebbek, miáltal zömökebb lesz. Szájnyílása hosszúkás, jobb szájszegélye széles. Szájnyílása belső részén az orsó karcsú és meghosszabbodott. A bázisnál levő kiszögellés itt még kevésbbé öblösen fejlődött ki s a bevágást követő ráncok sem oly élesek, mint a T. fuscata-Ji. A felsorolt 3 régi és 14 új alakja jellemvonásaival is minden tekintetben megerősíti TELEGDI ROTH K.-nak — 1914-iki munkájában kifejtett, ama megállapításait, hogy az egri, felső oligocén fauna phylogenetikailag is, tipikus áthidaló faunája az oligocénnek és miocénnek; azonkívül az északi és déli típusú alakok keverten fordulnak elő benne. A miocén fajokkal való erős rokonság pedig azt mutatja, hogy ezeket, a miocén bázisán levő rétegeket kell tekinteni a mi miocén fajaink fejlődési bölcsőjének; amennyiben másutt 3 A szerző DR. SOÓS LAJOS nemzeti múzeumi igazgató úr szívességéből áttekintette a Magyar Nemzeti Múzeum gazdag, recens molluska gyűjteményét és FISCHER P.: Manuel de Conchyliologie... Paris, 1887. című munkáját.
