Jávorka Sándor - Soós Lajos (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 29. (Budapest 1935)

Wagner, J.: Magyarország, Horvátország és Dalmácia házatlan csigái. II. rész

Magyarország területéről csak egy fajváltozata ismeretes: var. grisea TAYL. Mon. Land & Freshw. Moll. p. 126, Pl. 15, f. 6. Halványszürke színével tér el a törzsalaktól; talpának középső pasztája szürke, az oldalsó pászták világosak. Külföldi előfordulások: Anglia, Németország, Finnország. Az újabb vizsgálatok szerint nálunk, úgy látszik, számos helyen előfordul. Ismert termőhelyei a következők: Nyirbakta, vizes árok, Füzérpatak Füzérkomlósnál, Abaligeti barlang mellett, Kőszeg, Körmöcbánya, Mátra (Kőrismocsár, kb. VÍ3 mély vizből), forrás Szin határában. Gyűjtők: DUDICH, GEBHARDT, SOÓS Á., VISNYA, WAGNER. 5. Agriolimax (Hydrolimax) liuculorum BABOR & FRANKENBERGER. Agriolimax huculorum BABOR & FRANKENBERGER, Verh. zool.-bot. Ges. Wien, 1914, p. 110—114. Az állat keskeny, karcsú, hosszúkás, háta egyszínű sötét szürkésbarna, oldalai világosabbak; hátsó vége kihegyesedő s végén rövid taraj alakult ki; talpa egyszínű, pajzsa tojásdadalakú, sima, a test hosszának y

2-ét vagy 2

/

5-ét is eléri; a lélekzőnyílás igen közel fekszik a pajzs hátulsó végéhez és meglehetősen nagy; az ivarnyílás nagyon előre tolódott, úgy hogy egészen a rövid, vékony, sötétszínű, de nem fekete tapogatók közelébe jutott. A legnagyobb megmért példány hosszúsága 20, szélessége 5, magassága pedig 7.5 mm volt. Az állkapocs sima, a radula középsőfoga háromhegyű, a peremfogak jól fejlett középső, és kicsi, éles oldalsó hegyekkel ellátottak. Ivarszervei az A. laevis-éihez hasonlók; az atrium genitale hosszú és karcsú, a mérsékelten hosszú vagina vékony, a bursa copulatrix véghólyagja hatalmas fejlettségű, de nyele egészen rövid. Nagyon rövid a vas deferens is, ellenben a penis nagy, vastag, majdnem hengeres, de alul kissé kiszélesedő. Külső járulékos mirigyet nem találunk rajta, azonban a belsejében szövettani vizsgálattal kimutathatjuk a mirigysejteket. Ezt a fajt tehát a laevis endemikus modifikációjának kell tartanunk, amelyben a külső, makroszkopikusan is észrevehető mirigy eltűnt, és már csak a penis belsejében van jelen, megfelelő mirigysejtek alakjában. Az Agriolimax huculorum-ot BABOR és FRANKENBERGER a Kárpátokból írta le. Azóta is csak egy pár új termőhelyét jegyezték fel, úgy hogy a földrajzi elterjedéséről ma még nem tudunk tiszta képet alkotni. A leírók Worochta és Howerla környékén találták meg.