Jávorka Sándor - Soós Lajos (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 29. (Budapest 1935)

Wagner, J.: Magyarország, Horvátország és Dalmácia házatlan csigái. II. rész

a talpán erősebben okkersárga; elülső vége különösen élénk, majdnem narancsszínű. A köpeny fekete vagy barna pigmentáció nyomaival. A teljesen ivar érett állat hatalmas nagyságú hímnősmirígye feketés-barnán pigmentezett. Penisét egy mély bevágás két kerek zacskóra osztja. Végbelén kis vakbél fejlődött ki, járulékos ivarmirigyei nincsenek. Erről a fajról, amelyről tulajdonképpen még máig sem tudjuk bizonyosan, előfordul-e hazánk területén vagy sem, talán alkalmasabb lett volna a pontosan ismert hazai formák után, egy függelékben megemlékeznem. Ugyanis e barlangokban, sötét helyeken élő állat termőhelyeit közelebbről nem ismerjük, de lehetséges, hogy a typust, amelyről a leírás készült, Dalmáciából hozta gyűjtőjük ABSOLON, az ismert barlangkutató. Bár hiteles bizonyító példánya azóta sem került elő, a teljesség kedvéért közöltem a faj leírását. 3. Agriolimax (Agriolimax) subagrestis SIMROTH. Agriolimax subagrestis SIMROTH, Sitzber. Kön. Böhm. Ges. Wiss. 45, 1893, p. 13. Egyszínű, kicsike, sárgás-barna vagy szürke állat; itt-ott sötéten vonalkázott és így azt a benyomást keltheti, mintha retikuláltság kezdődne el rajta. Nyalkája tejfehér színű. Anatómiájára jellemző, hogy végbele csak egészen rövid vakbelet, vagy mindössze egy térdalakú kiöblösödést visel. Penisén osztatlan járulékos ivarmirigy fejlődött ki, a penis belsejében pedig lapos, kissé kihegyezett ingerlőtestet találunk. Az Agriolimax subagrestist BABOR az, agrestis egyik fajváltozatának tartja, míg mások különálló fajnak tekintik. A magam részéről nem tudok a dologhoz hozzászólni, mivel a kérdéses alaknak csupán egyetlen példányát láttam a bécsi múzeumban, mivel azonban a malakologusok nagyobb része „jó faj"-nak tekinti, így például HESSE is külön csoportot alakított a számára, ahol vele együtt a hozzá legközelebb álló kaukázusi és krimi fajok alkotnak természetes formakört, én is a fajok között sorolom fel. Eddig mindössze egyetlen egy, minket is érdeklő példányát ismerjük Dalmáciából, termőhelye: Curzola szigete, gyűjtője ismeretlen. Ezen példányon kívül csak a Kaukázusból és Csehországból jegyezték fel az előfordulását. (A fajról bővebb tájékoztatót találunk SIMROTH : „Die Nacktschnecken des russischen Reiches" c. művében. Petersburg, 1901, p. 158, T. 15, F. 17-28).