Jávorka Sándor - Soós Lajos (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 29. (Budapest 1935)

Wagner, J.: Magyarország, Horvátország és Dalmácia házatlan csigái. II. rész

ist a nucleust a jobboldalán viseli. A halvány színű talp, a Limax-okéhoz hasonlóan, hosszanti irányban három részre osztott, a középső paszta olykor világosabb, mint a szélsők. A nyálka tejfehér. A hosszúkás-tojásalakú és fehér színű héj meglehetősen vékony, felületén koncentrikus irányban haladó növekedési vonalakkal ellátott; nucleusa a baloldalán helyezkedik el, hossza 3—5 mm, szélessége 2—2.5 mm között váltakozik. A bélcsatorna 4 kanyarulatot ír le; a nyelőcső rövid, a rectum jobboldalán rövid vakbelet találunk. A középbélmirigy barna színű, az állkapocs barna vagy sárga. A radula középsőfoga háromhegyű, és ugyancsak háromhegyűek az oldalsó fogak is: a szélső fogak ellenben egy- és kéthegyűek. Képlete: c a b 3 3 2-1 Ivarszervek. A hímnősmirigy világosbarna színű, a fehér liímnősvezeték mérsékelt hosszúságú; az igen tekintélyes nagyságot elérő fehérjemirigy sárgás-barna, a spermoviductus női része nagyon vastag, a hím rész vékonyabb és sötétebb; a különvált oviductus erősen megvékonyodott és ugyancsak nagyon vékony a rövid, fehér színű vas deferens is; a penis alakja hatalmas, szabálytalan zacskóra emlékeztető, distalis végén egyhegyű, kétágú vagy ennél többszörösen elágazó mirigyes függelékkel, amely alakjában és kifejlődésében rendkívüli módon változhat és olyannyira ingadozó, hogy eddig semmiféle törvényszerűséget nem tudtak róla megállapítani. A penis retractora rövidségével tűnik ki, a párzótáska pedig ovális vagy hosszűkás-tojásszerű alakjával; a végtartály rövid nyele az átriumba nyílik (21. rajz). Életmód. Az Agriolimax agrestis a reticulatus-szal együtt úgyszólván mindenütt megtalálható: réteken, mezőkön, ligetekben, kertekben, erdőkben, stb., néhol olyan tömegesen, hogy jelentékeny károkat okozhat. Igazi mindenevő, de azért főleg a növényi táplálékot kedveli és a veteményes kertekben a különböző ültetvények levelei, virágai és gyümölcsei egyaránt áldozatául eshetnek. A gombák közül, a megfigyelések szerint, előszeretettel fogyasztja a Boletus és az Amanita genusok egyes fajait. Éjszakai állat; napközben és szárazabb időben rendszerint kövek alatt, lehullott levelek alján vagy a földben tartózkodik. Petéit is kövek alá, levelek közé rakja. A fiatal állatok igen falánkak és gyorsan fejlődnek. Földrajzi elterjedés: Norvégia, Svédország, Dánia, Finnország, Anglia. Németország. Belgium, Hollandia, Franciaország, Svájc,