Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 27. (Budapest 1930-1931)

Zimmermann, G.: A kanárimadár (Serinus canarius) csontos váza

A Jiátcsigolyáfc (vertebrae thoracales) (1. a 8. képen). A hátcsigolyák száma 7—9. Testük a legtöbb madárfajon felnőttkorban összenőtt egymással, álcsi. gólyák. Az összenövés az ívre, sőt a tövisnyúlványokra is kiterjedhet. Az általam vizsgált példányok jó részén azonban el lehetett különíteni az egyes csigolyákat, ezek tehát nem nőttek össze, csak erős szalagjaik feszesen tartják egymás mellett. A testük az ív nagyságához képest aránylag kevésbbé fejlett. Ventralis részükön a nyak közelében levőkön erős izomtaraj van. A corpus lateralis szélén, közel a ventralis izomtarajhoz inkább cranialisan a bordák fejének felvételére szolgáló apró f o v e á k találhatók. A harántnyúlványok s csigolya testéből cranialisan erednek, s rajtuk elülső szélűicön él fut végig (1. a 8. képen) ; a harántnyúlványok karcsúak és hosszan terjednek el. Az izületi nyúlványok aprók, de erősek (1. a 8. képen). A tövis hossza a harántnyúlványokénál rövidebb, ez is karcsú, de végén, dorsalisan kis bunkószerű tuberculum van. A foramen vertébrale kerek, teljesen kör keresztmetszetű. A csigolyák testének hossza 2'5—28 mm ; harántnyúlványaik lateralis széleinek egymástól való távolsága 5 mm. Az áf/yéfe- és kerêsztcsiffolyûfc (os lumbosacrale) (l. a 9. és 10. képen). Az ágyék- és keresztcsigolyák, valamint az első farokcsigolyák az os lumbosacrale-vá, nőttek össze. Az e csonttal összenőtt farokcsigolyákat urosacralis csigolyáknak nevezik. Az összenövés oly szoros, hogy e csigolyák száma pontosan nem állapítható meg, csupán az utolsó ágyékcsigolyának hatalmasan fejlett proc. transversarius-a, alapján sikerült megállapítanom, hogy az ágyékcsigolyák száma 3., a keresztcsigolyáké pedig o—6. Ugy a dorsalisan, mint a ventralisan található lyukak, foramina intertransversalia, a foramina intervertebralia közvetítésével a gerinccsatornába is vezetnek. Ventralisan e lyukak tágabbak, mint dorsalisan, a ventralisak között a harántnyúlványok is kiemelkednek. Az os himbosacrale-vaX a medence is összenőtt (1. a 9. és 10. képen). Erről, valamint a köztük található foveákról stb. még a medence leírásánál lesz szó. A fa rokcsi gólyák (vertebrae coccygeae et pygostyl). A madarak farokcsigolyái változatos alakulásúak, fejlettségük, ill. erősségük a kormányzótollakkal áll összefüggésben s ezáltal a repülés nézőpontjából is fontos tényező. Számuk 5—6.