Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 27. (Budapest 1930-1931)

Wagner, J.: Adatok a magyarországi Limnaeák anatomiai, élettani és rendszertani ismeretéhez

száma változó, de a közép felé elhelyezkedett lateralis fogakon rendszerint kevesebb foghegyet találunk, mint a radula széléhez közelebb fekvő melléki ogakon. A radulán fekvő alaplemezek a radula középső részén nagyok, szélesek, míg a radula széle felé elkeskenyednek és megrövidülnek. A rendszerint nagy számmal jelenlevő lateralis fogak után a peremfogak, a marginális fogak következnek. Ezek is szabályos hosszanti és keresztsorokban helyezkednek el, úgy, hogy minden fog koronája az előző fog bázisát födi be. A peremfogak száma akárcsak az előbbi fogféleségé, változó, és a foghegyek is különböző számmal és nagyságban lépnek föl rajtuk. Az utolsó fog sokszor egyhegyű. Eddigi vizsgálataim szerint Fig. 3. Limnaea ovata DRAP. (Tihany-félsziget : Belső-tó). Radnla-fogak. — Radulazähne. x 195. (72, p. 37) a Radix-Sülném, fajaira jellemző, hogy náluk az egyhegyű középfog után minden esetben bizonyos számú háromhegyű mellékfog következik, amelyeket azután váltakozó számú (1—8 !) foghegyekkel ellátott mellékfogak váltanak fel. A Eadix-íunem fajait tehát a következő radulaképlet jellemzi : j 3 j-, ahol a és b helyén különböző számok állhatnak. A L. staanalis fogazatával részletesen foglalkozott DYBOWSKY (14), de számos idevonatkozó adat található BÁKER (4). RoszKOWSKY (53, 54) és a szerző (72) munkáiban is. A Limnaeák radulájára vonatkozó eddigi ismereteinknek eme rövid összefoglalása után a radula systematikai jelenségéről kell valamit szól-