Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 27. (Budapest 1930-1931)

Zimmermann, G.: A kanárimadár (Serinus canarius) csontos váza

Az orrcsont (os nasale) (1. a 24. és 25. képen). Az orrcsont teste szorosan összeforrt a könnycsonttal. Apicalisan (helyesebben apicoverticalisan) homorú és sima. A kanárimadár orrcsontjának testén kívül három nyúlványa van : 1. proc. frontalis, 2. proc. maxillaris, 3. proc. intermaxillaris v. incisivus. A processus frontalis a két frontale közé ékelődik be, aboralisan húzódva hegyesen végződik ; szélei szorosan összenőttek a frontaléval, néhány példányon szélei elmosódtak. A processus maxillaris a maxilla nasalis nyúlványával találkozik s azzal együtt adja a már említett erős csontlécet, mely az orrnyílást hátulról szegélyezi. Az incisivumhoz térő processus incisivus v. intermaxillaris lapos, vékony lemez s apicalis széle az orrnyílást verticalisan szegélyezi (1. a 25. képen). Az incisivumok az orrnyílásoknak medialis, a maxiiiák pedig lateralis szegélyét adják. Az orrkagylók (ossa turbinata). A két orrkagyló; concha dorsalis és concha ventralis, közül a ventralis nagyobb. Az orrkagylók finom, hártyavékonyságú felgöngyölt csontlemezek, melyek az orrüreg oldalsó falán indulnak ki a nasaleból. ill. a maxilla faciès nasalisaból. Az orrjáratokat határolják. A könnycsont (os laciimale) (1. a 24. képen). GADOW hatféle könnycsonttípust állapított meg. Ezek közül a kanárimadár könnycsontja ahhoz tartozik, melynél a lacrimale az orr- és a homlokcsonttal összenőtt és a quadratojugale felé processus orbitális anteriort bocsát, mely megfelel a temporale processus orbitális posterior jának, ennek a pendant ja a szemgödör nasalis szélén. A kanárimadár könnycsontja lapos, sima lemez, mely verticalis részén a frontaléval, apicalis felületén pedig a nasalé

val nőtt össze. Ez utóbbi összenövés az általam vizsgált példányok egyikén sem volt annyira teljes, hogy ne engedte volna meg a tőle apicalisan levő csontoknak, az orrcsontot is beleszámítva, az orthalis mozgatását. E mozgásnak a csőr nagyobb kitátásánál van szerepe, melyről még bővebben a szájpadlásállcsonti készülék tárgyalásánál lesz szó. A könnycsont apicalis felülete kissé kidomborodik és ellenkezőoldali társával az orrcsonttól ventralisan crista-bem találkozik, mely crista a mögötte levő sphenoidaleba (rostrumba) folytatódik. Orbitális felületén a homlokcsonttal való találkozásánál lyukat találunk, mely az orrüregbe vezet (canalis lacrimalis).