Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 27. (Budapest 1930-1931)

Zimmermann, G.: A kanárimadár (Serinus canarius) csontos váza

gödör, fovea, közül ez esik a pars renalisra. E fovea renalis~t a tőle cranialisan helyeződő fovea media - s. ischiadicatól a linea arcuata választja el (1. a 10. képen), mely a kanárimadáron csaknem egybeesik a crista transversa lateralis kanyarulatával. A pars renalison két szél, úgymint a margó externus és m. internus húzódik végig. A margó internus medialisan a crista transversatól kiindulóan, a keresztcsigolyák harántnyúlványait érintve, a gerincoszloppal párhuzamosan caudalis irányban húzódik. Végső, caudalis része a ventralis oldalon kiemelkedő spina ilei posterior-ba megy át. A margó internustól medialisan a harántnyúlványok közötti forr. sacralia v. intertransversaria jól előtűnnek. A margó externus a crista trans versa val a proc. ischiadicust adja caudalis irányban, mely minden esetben jól kiemelkedik a medence hátulsó szélén s a margó internus felől jövő spina ilei posteriorral találkozva csúcsot képez (1. a 9. képen). A pars renalis margó externusa az ovális alakú foramen ischiadicumot szegélyezi. Af or. ischiadicumnak a margó externusszal szemben fekvő oldalán már az ülőcsont van. A kanárimadár acetabulum át a csipőcsont csaknem félkörben veszi körül. A femur erősebb támaszául dorsalisan hatalmas ereszszerű nyúlvány látható, a madarakra annyira jellemző antitrochanter (1. a 9. képen). Az acetabulum feneke lyukas. A fanesont (os pubis) (1. a 9. és 10. képen). A kanárimadár fancsontja hosszú s egész hosszában divergáló keskeny csontléc. Caudalis végei nem kanyarodnak medialisan, hanem ívelten caudalisan húzódnak s hegyben végződnek. A fancsont e jellemző kialakulása is utal arra, hogy a madarak medencéje hosszában fejlett. A kanárimadár fancsontja mintegy a csipőcsont pars glutaeája lateralis szélének pálcaszerű meghosszabbítása. Az acetabulumot cranialisan határolja. Az os pubis a medencének leginkább ventralisan fekvő csontja s így ventrolateralis határát is adja. Bizonyos fokig minden madár medencéje három emeletet, ill. lépcsőt tüntet fel, mi különösen szembetűnő a kanárimadár medencéjén. E három lépcső közül a legalsó, a ventrolateralis a fancsont, a középső az ülőcsont, míg a felső, dorsalis a csipőcsont. A három csont lépcsőzetének egyes tagjait for ámenek választják el, melyek részletesebb leírását az ülőcsont egyes ágaival kapcsolatosan fogom ismertetni. Az ülő csont (os ischii) (1. a 10. képen). A kanárimadár ülőcsontja az acetabulumtól legyezőszerűen caudoventralisan divergáló csontlemez, mely alakja és elhelyezkedése szerint