Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 27. (Budapest 1930-1931)

Zimmermann, G.: A kanárimadár (Serinus canarius) csontos váza

A kanárimadár csontjainak szilárdsága aránylag nagy, mert mészsókban gazdagok, ebből magyarázható az állatok csontjainak törékenysége is. A madarak csontos vázán is három részt különböztetünk meg, úgymint a törzs, a végtagok és a fej csontjait. A. A törzs csontjai. A törzs csontjai között vannak I., a neuralis, II., a visceralis csövet körülvevő csontok. Neuralis csontok a gerincoszlop csontjai, a csigolyák ; visceralis csontok a bordák és a szegycsont. I. A gerincoszlop (coliimna vertebralis). A gerincoszlopot feloszthatjuk, mint az emlősöknél, úgy a madaraknál is öt részre, melyet a nyak-, hát-, ágyék-, kereszt- és farokcsigolyák adnak ; ezek közül csupán a nyak-, hát- és farokcsigolyák mozgékonyak, a többiek álcsigolyák. A nyakcs-lffolyúk (vertebrae cervicales) (1. az 1—7. képen). A nyakcsigolyák száma nem egyezik az emlősöknél találhatóval, ugyanis a madaraknál a nyak különleges funkciói miatt nagyobb, mert a madarak nyaka általában aránylag hosszabb és S-alakúan görbült, minek a táplálékszerzésnél, a védekezésnél, valamint a koponya, ill. az agyvelő rázkódtatásának enyhítésénél van szerepe. A kanárimadár nyakcsigolyáinak számát, saját vizsgálataim alapján 14—15-ben állapíthatom meg. Ez a szám nem olyan állandó, mint az emlősöknél (más madárfajok közül MARSHALL említi, hogy pl. hattyúknál egy családban az egyik individuumnak 22, míg a másiknak 23 nyakcsigolyája van, még inkább lehetnek itt eltérések különböző fajták esetén). A kanárimadár nyakcsigolyáinak teste 3—5 mm hosszú, a caudalisaké rövidebb, mint a cranialisaké. Testük caput cranialeja és fossa caudalisa mérsékelten ívelt. A caput craniale horizontálisan homorú és verticalisan domború (1. a 7. képen) ; a fossa caudalis ennek megfelelően viselkedik. A csigolya íve a nyakcsigolyák első szakaszán széles, lapos (1. atlas), majd a hátrábblevőkön magasra emelkedik (1. a 6. képen) és tág gerinclyukat ad. Atövisnyúlványokaz első nyakcsigolyákon erősebben emelkednek ki, majd alacsonyabbak, a caudalisakon ismét erősebben fejlettek. A harántnyúlványok az első csigolyákon rövidek, a továbbiakban ellaposodnak, majd gumószerűekké lesznek ; ezeket lyuk