Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 27. (Budapest 1930-1931)

Gaál, I.: A hódmezővásárhelyi neolitkori telep gerinces maradványai

hogy a 2 és 4 hónapos malacok csontjainak szereplése föltűnő. Ezek alapján nem tarthatjuk lehetetlennek, hogy a Tisza mentén a sertéstenyésztésnek legalább gondolatával foglalkozhattak. S ezt annyival is inkább föltehetjük, mert a Sus scrofa bizonyára nagyon gyakori volt az Alföld rengetegeiben, húsát pedig az őslakók nagyra tartották. Ennek a kérdésnek teljes tisztázása azért is nagyon kivánatos, mert még mindig tartja magát a nézet, hogy egyfelől a háziállatok minden esetben távolabb eső vidékekről importáltak, nem pedig az ott vadon élő fajok szelidítése útján kitenyésztettek, — másfelől pedig az, hogy különösen a házi sertés, inkább a Sus palustris-ból, mint a S. scrofa-hól származtatandó le.

1

^ Ezt a kérdést érdekesen bonyolítj a az a körülmény, hogy pl. OTTO F. kutatásai szerint a régibb cölöpépítmények korában is volt már házi sertés és ez kifejezetten a S. palustris bélyegeit viseli magán. A fiatalabb cölöp építmények korának házi sertésén pedig az elcsenevészedés különböző ismertető jelei mutatkoznak.-) Érdekes bonyolódást jelent itt a Bos taurus {brachyceros ?) és a Bos primigenius együttes szereplése is. Ez utóbbinak szelídített alakja, amely már a cölöpépítmények idejéből ismeretes, RÜTIMEYEE szerint csonttanilag nem különbözik a vad törzsalaktól. De minthogy a kökénydombiak a tulok háziasított alakját is ismerték, WILCKENS álláspontjára helyezkedve magam is bizonyosnak tartom, hogy a hatalmas termetű, szilaj B. primigenius szelidítésével nem bajlódtak.

3

) Amint KELLEE C. írja

4

), a kecske mindenütt a kezdetleges kultúra kísérője ; a cölöpépítmények régibb szakában lép föl, illetően kezdetben gyakoribb, mint a juh. A kökénydombi kecskék pozitív bizonyítékai az ottani állattenyésztés kezdetleges fokának, s egyúttal arra engednek következtetést vonnunk, hogy az itteni háziasított kecske a C. aegagrus GM.-bői származtatandó le. Ennek a kérdésnek teljes tisztázása szintén nagyon fontos, s az Alföld további részletes átkutatása közben erre is fokozott figyelmet kell fordítanunk. A vadon élt gerincesek maradványainak vizsgálatából leszűrhető ') Igaz viszont, hogy RÜT1METEB és NEHBING A. súlyos bizonyítékokat hoztak föl házi sertésünknek a S. scrofa-tól való leszármazása mellett, 2

) OTTO F. : Osteologische Studien z. Geschichte des Torfschweins (Sus scrofa palustris RÜT.) und seiner Stellung innerhalb des Genus Sus. Genf, 1901. :;

)Nem érinti ezt a fölfogást NEHBING álláspontja sem, aki szerint — a banting és jak leszármazottjainak kivételével — minden domesztikált szarvasmarha a B. primigenius-tó származtatandó le. A Kökénydomb lakói szemében ugyanis az ott vadon élő B. primigenius minden esetre lényegesen eltérő fajt jelentett az ő házi szarvasmarhájukkal szemben. 4

) I. m. p. 181.