Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 27. (Budapest 1930-1931)
Gaál, I.: A hódmezővásárhelyi neolitkori telep gerinces maradványai
Több trófea megszemlélése és méreteik számbavétele alapján mégis megállapítható volt. hogy a kökénydombi kan hosszú-agyarának körmérete 750—830 mm, hossza pedig 2600—3000 mm között lehetett. 1 ) A 2. képen a hosszú agyar 800 mm körméretűnek és 2900 mm hosszúnak van föltüntetve. Meg kell jegyeznem, hogy még a poztupimii régészeti (VII—XIII. sz.) ásatásokból származó csontok tanulmányozója, ENDERLEIN 2 ) is hangsúlyozza, hogy az akkori vaddisznót a Sus scrofa antiquus alakhoz kell sorolnunk. Ennek megokolására a csontok föltűnő nagyságát, valamint „egyes méreteiket' hozza föl. Tábláin (XXVII —XXVIII. t.) a vaddisznóéval mindig is szembeállítja a házi disznó megfelelő csontját. —Sajnálatos, hogy a Kökénydombon az agyaron kívül mindössze csak négy más csonttöredék került napfényre. Különös véletlenből mind a négy humerus, illetően ennek dis tali s vége. A legkisebb — bal humérus — minthogy legföljebb két hónapos malacé lehetett, méretek szemszögéből jelentőség hijján levő. jóllehet csaknem ép. A második 4—5 hónapos malacé lehetett; — a distális vég kis töredéke. Am a többi kettő első pillantásra elárulja, hogy jól megtermett példányból származó. Ez utóbbiak egyike a jobb humerus distalis epiphysise; a trochlea legnagyobb hossza (az epicondylus extensorius beszámításával) 58 mm. A másik példány a bal humerus distalis epiphysise ; a trochlea legnagyobb 2. kép. A kökénydombi vadkan agyarai. A az előkerült felső szemfog ; B az alsó szemfog valószinű alakja és méretei. (Term, nagys. fele). SCHOLIÍKK R. rajza. Fig. 2. Stosszähne des Wildebers vom Kökénydomb. A oberer Stosszahii ; B wahrscheinliche Form und Masse des unteren Stosszahnes. (Halbe natúrt. Grösse). Gezeichnet von R. SCHOLLEB. ') SCHOLL EK REZSŐ festőművész tisztelt barátom, aki maga is nagy vadász, ebben az értelemben volt szives a rövid agyar hű rajza mellé — ugyanabban a méretben — a hosszú agyar valószínű alakját és nagyságát is fölvázolni. Fáradozását e helyütt is hálásan köszönöm. -) EXDERLEJX H. : Die Fauna der wendischen Burg ,,Poztupimi fí (Potsdam). (Zeitschr. f. Säugetierkunde V, Heft 5—6. — Berlin 1930).