Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 27. (Budapest 1930-1931)

Éhik, Gy.: Két új földipocok hazánkból

selbe Farbenänderung (Verdunkelung) hervorbrachte ; ausserdem ist auch ein gewisser Parallelismus in der Bildung des Gebisses unzweifelhaft zu bemerken. 2. Pity m us nyíren sis n. sp. A vizsgált anyag Mátészalkáról (Szatmár vm.) származik, ahol VÁSÁIÍIIKLYT ISTVÁN 1927. évi június hó 17. és 21.-e között gyűjtötte két O példányát. Leltári számuk 3593. Az új faj típusa a 3583/2. számú O ; méreteit lásd a mellékelt táblázatban. Leírás: Színe tökéletesen egyezik a P. subterraneus multiplex FATIO (a bécsi múzeumban levő példányainak) színével, vagyis a hát ragyogó sárgásbarna színe a test oldalára is átterjed ; a bunda szőrözete épp úgy ragyog, mintha rendkívül finom aranyporral volna behintve. Egyébként ez a ragyogás bizonyos fokig a P. dadus hungaricus ÉHIK bundáján is észlelhető. Az állat háta sárgásárnyalatú barna, az oldala világosabb színű, alul ezüstösen csillogó szennyes-fehér. Az egyes szőrök töve sötét acélkék színű, amely a hasoldalon, ahol az egyes szőrszálak rövidebbek és végeik kopottabbak, erősen feltűnő ; a toroktájékán csak ez az alapszín látható. Lába sötétbarna, a mellső valamivel világosabb mint a hátulsó. Farka felül sötétbarna, alul tövén majdnem fehér, amely sárgásfehérbe, majd szenm^es-fehérbe megy át ; a fark vége alul és felül egyformán sötétszínű. A koponya alakját tekintve, legjobban a P. Éhiki 0. WETTS'I\ koponyájához hasonlít. A supraoccipitalé közepén egy feltűnő, tarajba átmenő dudor (protuberantia) van, amelytől jobbra és balra egy-egy hasonló dudor látható. A középső dudor jelenlétét még csak a P. EhiH koponyáján észleltem. A koponya dorsalis ívelése olyan mint a P. Éhiki koponyáján, a járomívek azonban a fogazat felé erősebben hajlottak; a járomív hajlása körülbelül olyan, mint a P. dacius hungaricus-on, de nem olyan erősen hajlott, mint a P. subterraneus multiplex-en. A metszőfog külső szélétől a condylusig mért koponyahosszúság 23*6— 237 mm ; ugyanez a méret a P. Éhiki-n 234 mm, a P. dacius hungaricus-on és a P. subterraneus multiplex-en pedig 24'5 mm ; vagyis nagyságát tekintve ugyancsak a P. Éhiki-he7, áll a legközelebb. Az öreglik (foramen magnum) felülről nézve jóval keskenyebbnek látszik, mint a P. subterraneus-on, de nem olyan keskenynek, mint a P. dacius hungaricus-ori. A P. subterraneus matrensis leírása kapcsán a P. Kupélwieseri-n ismertetett pajzsalakú koponyatető a P. nyirensis-en is látható, csakhogy szélei jóval elmosódottabbak és az oldalszélei erősen íveltek, úgyhogy