Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 26. (Budapest 1929)

Földvári, A.: Adatok a bia-tétényi plató oligocén-miocén rétegeinek stratigrafiájához

homokkövek és agyagok, melyek gyakoriak a felső oligocén üledékek között. Ilyenek találhatók a torbágyi Naphegyen, a péterhegyi vasúti bevágásban, a budafoki Nagyároktól nyugatra levő mély útban stb. A felső oligocén legmélyebb feltárt rétegei azok a szürke palásagyagok és homokok, melyekben C.yrena semistriata található. Ezek a feligsós vízi fáciesét képezik a felső oligocén kornak. A m. kir. Földtani Intézet gyűjteményében is vannak Cyrena-köbelek, ezek azonban nem a semistriata fajhoz tartoznak és magasabb szintből kerültek elő. Az azonban kétségtelen, hogy a budafoki Sashegy baromfitenyésztő telepének kútjából, állítólag 80 m mélyből, tipikus Pectunculus obovatus-os homok alól cyrenás agyagok kerültek elő. Legnehezebb probléma a régebben alsó miocénnak vett homokokkavicsok értékelése. A fauna alapján e rétegek korát eldönteni nem lehet, egyformán találliatók benne az eggenburgi típusok és a felső oligocén alakok. NOSZKT a Zagyvavölgy környékéről (20) említ Pecten praescabriusculus tartalmú rétegeket az aquitanien terresztrikus képződmények alatt. Akkor ezeket átmeneti rétegeknek tekintette az oligocén és miocén közt. Újabban (24) már az oligocénba helyezi ezeket a csákányházai, somoskői faunákat és a miocént a terresztrikummal kezdi. Ha meggondoljuk, hogy az oligocén végén éppen úgy képződhettek partközeli pectenes kavicsos üledékek, mint a miocénban, akkor a csekély korkülönbség miatt a faunában nem találunk szembeszökő különbséget és így a fauna inkább a fáciest, mint a kort fogja jellemezni. A döntő ez üledékek korának megítélésében mégis a geológiai helyzetük. Ezek a rétegek csak kis folton Budafok táján fordulnak elő, míg a Budafokon rájuk települő durva grundi kavicsok az egész területen megtalálhatók. Törökbálint és Torbágy közt a felső oligocén rétegekre települnek ezek a grundi kavicsok, közöttük pedig nyoma sincs a kövületdús pacsirtahegyi rétegeknek. Ez tehát azt mutatja, hogy ha képződtek is a pacsirtahegyi rétegeknek megfelelő üledékek a teriilet nyugati részén, azokat az alsó miocénban az erózió elpusztította, azonban, a denudatiós periódus után lerakódó grundi kavicsokat természetesen már nem hordta el. A terület keleti, Budafok tájára eső része, úgy látszik, mélyebb helyzetű volt, mert itt a pacsirtahegyi rétegek megmaradtak. Azonban e rétegek és a grundi kavicsok közé eső eróziós periódus nyoma itt is megtalálható. Itt az eróziós periódust az a discordantia jelzi, mely az alsó, Mytilus cfr. aquitanicus homokkő és a felső, grundi kavics között van. Ez a budafoki Sashegy északi oldalán a Dunához legközelebb eső bányában látható.