Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 26. (Budapest 1929)

Földvári, A.: Adatok a bia-tétényi plató oligocén-miocén rétegeinek stratigrafiájához

désig erősen kiszélesedik a lajtamészkö idáig keskeny sávja. Ez a kiszélesedés azzal magyarázható, hogy a majdnem vízszintesen települt rétegekről a fedő szarmata mészkövet az erózió nagyrészt eltávolította és így az alatta fekvő lajtamészkő nagyobb szélességben mutatkozik a felületen. Mindamellett a szarmata mészkő egy folton vékony kis rétegben még megmaradt és az a szarmata folt szigetként tűnik fel a térképen a környező lajtamészkő tetején. A lajtamészkő a 199 m (régi térképen 204 m) dombon hirtelen elvégződik és ettől keletre a felületen megtalálni nem lehet. Hogy a mélyben mégis megtalálható, azt bizonyítja a Budafokról kútásásból kikerült lajtamészkő anyag. Ezt a hirtelen végződést vetődés okozza, melytől keletre a mélyebbre sülyedt vetőszárnyat kevésbbé koptatta le az erózió, mint a nyugati kiemelkedő szárnyat és így a keleti részen a lajtamészkő felett a grundi kavicsokra transgredáló szarmata mészkő elfedi a lajtamészkő kibúvását. Hasonlóan magyarázható az is, hogy a lajtamészkő sok helyen nem követhető folytonos sávban, hanem csak megszakításokkal, úgylátszik, mintha a szarmata mészkő közvetlenül a grundi rétegekre települne. Tehát ezt is a szarmata mészkőnek a lajtamészkőhöz viszonyított transgressiv települése okozza, mivel azokon a helyeken, ahol az erózió nem volt nagyobb mértékű, a szarmata mészkő a lajtamészkő kibukkanását egyelőre még elfedi. E vonulat egyik érdekes feltárása Pisztal csárdától délkeletre a plató szélén található, ahol egy gödörben szarmata mészkő, lajtamészkő és alul homok látható, mivel a homokból Ostrea lamellosa BROCC és Pecten Leythajanus PARTSCH került elő, csupán a lajtamészkő egyik fáciesének kell tartani. Kövületgazdagok a katonai lövöldétől keletre a juhászat tájékán található lövészárkok feltárásai. Innen futólagos gyűjtéssel a következő fajok kerültek elő: Pecten Leythajanus PARTSCH, P. aduncus EICHW., P. Málvinae DÜB., Cardium turonicum MAY., Callistotapes vetulus BAST.. Pinna sp., Venus sp. Érdekes az a fauna, amely bizonyítja a lajtamészkő jelenlétét Budafokon a felszín alatt ; ez a Nemzeti Múzeum gyűjteményében a következő lelőhely-jelzéssel található: „Promontor, Weisz kútjából 15 öl mélyben". Ez a fauna a következő alakokból áll : Cardium (Pingicardium) hians BROCC, Gigantostrea crassicostata Sow., Pecten Leythajanus PARTSCH, Scutella vindobonensis LBE, Clypeaster Scillae DESM., Heliastrea conoidea REÜSS., Heliastrea sp.