Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 26. (Budapest 1929)
Földvári, A.: Adatok a bia-tétényi plató oligocén-miocén rétegeinek stratigrafiájához
a rétegek egy 5—6 h felé 75°- kai dűlő vetődés következtében mintegy 3 m-rel magasabban feküsznek és ott a rétegek dűlése 14 h 25°. E nagy kavicsbányától keletre egy másik bányában a rétegek dőlése szintén 9 h . Ennek legalsó rétege agyagos homok, mely a két feltárás közelségéből következtetve, az előbbi nagy kavicsbánya 11. számú rétegével egyezik (annak a magasabb része). E feltárás rétegei : 11. Agyagos homoki M11 , , ._ . } együttes vastagság 4—5 m. 12. Agyag 1 13. Ostreás, anomiás homok 4 m. 14. Agyag 3 m. 15. Konglomerat 1 m. 16. Laza homok telve Amussiopeden gigás SCHLOTH. és Peetuneulus kőbelekkel 4 m. 17. Kavics kimállások a legfelső nem jól feltárt rétegből a hegy gerincén épült transformátor-épületig. Ez a rétegsor a fizikai viszonyok sűrű váltakozását jelzi. Ez a rétegsor, mint látni fogjuk, nem identifikálható más feltárások rétegsorával, mivel a fáciesek eltérők. A Pacsirtahegy északkeleti oldalán, a téglagyár feltárásában agyagos felső oligocén és rajta lösz található. Még egy kisebb feltárásról kell megemlékezni, amely a gerincen kelet-nyugat irányban vezető út déli oldalán a csúcstól nyugatra található. Az útról nem látható ez a homokgödör, mely legfeljebb 25 m-re fekszik az úttól. Igen sok Aequipeden praescabriusculus és Aiiomia található e feltárás rétegeiben, melyek helyzetük után ítélve, a nagy kavicsbánya 8. számú rétege felett települnek. Ezekután annak a dombsornak a feltárásait írom le, mely a Pacsirtaés Péterhegytől délre keletnyugati irányban húzódik és a Tétényi plató északi lábát képezi. A Péterhegytől délre a Kőérberek-patak völgyében a kőkereszttől és a h. é. v. várócsarnokától délnyugatra mélyút, délkeletre pedig a budafoki (kereszthegyi) Nagyárok húzódik. A mélyút feltárása minden valószínűség szerint az a hely, ahonnan SCHMIDT és FEANZENAU gyűjtöttek és amelyet a gyüjtőcédulán így jelölnek meg: „A Lerchen és Adlerberg közti patak melletti úton a Petersbergre vezető út első elágazásától kissé nyugatra lévő délirányú, mély természetes levágás elejéből, a bevágás keleti meghántott falából." Itt sárgás agyagos homok található, amelyből valószínűleg azok a foraminiferák származnak, melyek a Magyar Nemzeti Múzeumban találhatók.
