Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 26. (Budapest 1929)

Földvári, A.: Adatok a bia-tétényi plató oligocén-miocén rétegeinek stratigrafiájához

végig felső oligocén rétegekben, melyek dűlése 15

h felé 16°. Ezt a feltárást nehéz megtalálni, mivel erdőben fekszik és az eleje beomlott, Alább az oligocén agyagos rétegeiben egy keserűvizes kút is van. (Térképen Bitterbrunnen). II. Átmeneti oligocén-miocén rétegek. Azokat a kavicsos-homokos rétegeket szükséges így megnevezni, melyeket az irodalomban alsó miocén korúnak írtak le. Mivel e rétegek sokkal szervesebben csatlakoznak a felső oligocén rétegekhez, mint a felettük discordantiával települő grundi rétegekhez, a felső oligocénbe lehetne osztani ezeket is. Ezen beosztás mellett szól a lokális elterjedésük is. Ugyanis elterjedésük a Tétényi plató északkeleti részére szorítkozik, mintegy 3 km csapáshosszban. A budafoki (kereszthegyi) Nagyároktól nyugatra levő mélyútban található ezen képződmények foltjának a nyugati határa. (Megjegyzem, hogy a Pisztal csárdától délkeletre, a 211 m pontnál is lehet kavicsos üledéket találni a tipikus felső oligocén rétegeken települve, ahonnan Ostrea edulis L. var. adriatica LAM. (— 0. digitalina DUB.), 0. gingensis SCHLOTH. és Pecten pseudo-Beudanti DEP. & ROM. került elő). Ezen lokális elterjedés azt mutatja, hogy a terület nyugati részein ilyen üledék nem rakódott le ; vagy a denudatió az alsó miocénban elhordta. Mivel az ilyen éles denudatiós határt célszerű korhatárnak venni, azért a lokális elterjedésü, még a denudatiós időszak előtt lerakódott kavicsos-homokos rétegek inkább az oligocénhez tartoznak, mint a miocénhoz. Magán a területen is megfigyelhetők kavicsos üledékek a felső oligocén rétegek felsőbb szintjeiben, pl. a most épülő péterhegyi vasúti bevágásban. A felső oligocén kor ellen szól, hogy e rétegekben a Pecten (Aequipecten) praescabriusculus FONT. bővebben található. Azonban, ha meggondoljuk, hogy a felső oligocén és alsó miocén határán az üledékek időben oly közel vannak egymáshoz, hogy a fauna jellegét inkább a fácies, mint a kor szabja meg ; és hogy a különben is változatos felső oligocén üledékek közé semmi nehézséget sem okoz kavicsos faciesnek a beillesztése, elképzelhető, hogy a felső oligocén végén kavicsos eggenburgi képű, ostreás, pectenes rétegek képződtek. Analógiák is találhatók, melyek e rétegek oligocén kora mellett szólnak. így BÖCKH HUGÓ (8, p. 37) talált olyan kavicsos-homokos üledéket, mely felett Cyrena semistriatá-s rétegek következtek. Amint látható, ezek is ilyen labilis helyzetű oligocén-miocén határrétegek.