Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 26. (Budapest 1929)

Földvári, A.: Adatok a bia-tétényi plató oligocén-miocén rétegeinek stratigrafiájához

I. Felső oligocén rétegek (Chattien). E képződmények a terület északi határán fordulnak elő, többékevésbbé széles sávban, Torbágytól egészen Budafok közeléig megszakítatlan egységes vonulatot képezve, amelyet azonban a lősz, vagy a holocén képződmények helyenkint nagyobb területen is eltakarnak. A fekü felé a képződmény határát nem lehet élesen megvonni, mert nem lehet olyan feltárást találni a területen, ahol látni lehetne a felső oligocén rétegek rátelepülését a kiscelli agyagra. Találhatók ugyan olyan feltárások, melyekben kiscelli agyagra emlékeztető rétegek vannak, ezek azonban homokos, sőt kavicsos rétegekkel váltakoznak és így az egységes kiscelli agyaggal nem azonosíthatók. Egyik ilyen feltárás az a bevágás, melyben a H. É. V. vasút Törökbálint mellett a Máv. sinpár alatt elhalad. Itt szürke színű agyagban vastagabb koriglomerátpad húzódik. Valószínű, hogy a kiscelli agyag és a felső oligocén képződmények észrevétlenül mennek át egymásba (24, p. 299 ; 28, p. 22). A felső oligocén rétegek dőlése délnyugati, csak a Pacsirta-hegyen délkeleti (vetődés miatt, de itt is csak a keleti részen). A felső oligocén képződmények egyik fáciesét a Pectunculus obovatus-os homokok képezik. Úgy látszik, ez a facies nem olyan elterjedt, mint azt régebben vélték és így az egész felső oligocénkomplexusra Pectunculus obovatus-os rétegek elnevezést alkalmazni nem célszerű, mert ezek rendszerint csak beékelt kisebb-nagyobb lencseszerű képződmények. így a tipikus Pectunculus obovatus-os homokok közismert kövületlelőhelyén Törökbálinton, a villamos vasút végállomásától keletre, a pincesortól pedig É-ra fekvő szakadékban, amelynek faunáját HOFMAKN (4) és FUCHS (7) ismertették ; nemcsak Pectunculus obovatus tartalmú rétegek (helyesebben lencsék), hanem ezek fedőjében turritellás, pleurotomás agyagos homokok is vannak meglehetős nagy elterjedésben. Ez utóbbiak faunájából HARMAT ISTVÁN bányaigazgató úr gyűjtése alapján a következő alakokat határoztam meg: Turriteüa Sandbergi MAY., Pleurotoma Bosqueti NYST., P. (Bathytonia) caiaphracta BROCC, P. Duchastelli NYST. var. planospira SPEYER, P. Buchastelli NYST, var. vera SPEYER, P. (Surcula) reguláris DE KON., P. (Drillia) cfr. Mantovani BELL ?, Typhis cuniculosus NYST., Fusus dongatus NYST. A faluból a Máv. vasútállomás felé vezető völgy K.-i oldalán az új téglagyár feltárásában úgyszólván csak agyagos rétegek találhatók, amelyek foraminiférákat tartalmaznak. Ezekből látható, hogy a felső oligocén ezen a területen inkább agyagos üledék. Tovább K-felé KULCSÁR (16) szelvényében (törökbálinti villamos vasút bevágása) szintén agyagos rétegek közé települnek a kŐvületes lencsék.