Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 26. (Budapest 1929)

Gaál, I.: Diluviális emlősmaradványok Bajót eddig ismeretlen barlangjából

az irodalmi adatok némi meggondolásra késztetik, s így csak ritkáknak és bizonytalan előfordulásúaknak mondja azokat. Sajnos, hogy a kérdés tisztázására — a barlangi a és b rétegek csontjainak összekeverődése miatt — ezúttal nem vállalkozhatom. Annál kevésbbé, mert az erdei egerek maradványain a fossil izálódás nem igen vehető észre.

1 Egyelőre ugyanerre az álláspontra kell helyezkednem a földikutyákat illetően is. Itt azonban hangsúlyozhatom, hogy — különösen a végtagcsontok — kétségtelenül fossilizáltaknak mutatkoznak. S nem hinném, hogy egyetlen szakember is akadna, aki ezeket subfossilis csontoknak minősítené. Hogy a bajóti új barlang faunájának jellegzetes vonásai világosabban álljanak előttünk, hasonlítsuk össze — legalább futólag —• a fölötte levő jANKOviCH-barlang KOBMOS-tól fölsorolt fajaival. Mindenekelőtt az tonik szembe, hogy a JANKÓ vicn-barlang diluviumából mindössze csak 22 emlőslaj került elő. Annál érdekesebb, hogy ezek közt 5 olyan van, amelyik az új barlang eddigi anyagából még ismeretlen. (A v i d r a, törpe hörcsög, obi lemming, orrszarvú és a ló). Ezzel szemben az új barlang fajai közül a farkason, macska-fajokon, borz-on, 3 nyúl-fajon, valamint a kanadai szarvas-on kivül főként az egerek és földi kutyák keltik fel figyelmünket, mint olyanok, amelyek a jANKOviCH-barlangból eddig ismeretlenek. S különösen ezeknek a rágcsálóknak itteni továbbnyomozása már magában is olyan célkitűzés, amely a további ásatások mielőbbi foganatosítását eléggé megokolja. Amint már föntebb is említettem, az új barlang emlősfaunájának részletes leírását a remélhető újabb gyűjtés eredményeinek kapcsán óhajtom közölni. S akkor ejtem sorát az új, vagy más tekintetben érdekes fajok bővebb leírásának is. De már ez alkalommal legyen szabad kiemelnem, hogy a fossilis görény a M. Eversmanni-nak, a sün E. roumanicus-nak, a földikutya javarészt a dunántúli S. monticola-nak, a kósza pocok A. scherman-nak. az ürge pedig a KoiiMOS-féle C. citettoidesnek bizonyult. A magyar barlangtani irodalomban eddig más néven fölsorolt görény, sün, ürge, földikutya és kósza pocok fajokon tehát — alighanem minden esetben — a .föntebbiek értendők. * * 1 Viszont föltüiiőnek találom, hogy KORMOS a ,1 ANKovicn-barlang alluviumából sem sorol föl erdei egeret.